Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Nagy Erzsébet: Szárnyszegett madárkám

 

 

Teremtő Istenem!

Hagyd meg még őt nekem!

Zöld szemében homály ül már,

nem csillan napsugár.

Fáj!

Ércsipkézte kezéhez már

nem simul dagasztott kalács.

Valami vadász ül lesben

a félhomályban.

Valami vadász.

Ó édes Istenem!

Ha két karomban megpihen,

oly könnyű, mint madár.

Csak szárnya van szegve már.

Nem szólal pacsirtatorka

mit annyira szerettem hallani.

Némák a hegedű húrjai.

Elsuhant élete ott pihen

kedves arcán,

s kérdőn néz rám:

Miért?

Miért jut el az ember

ily haszontalan korba?

S nekem nem kúszik fel

értelmes szó a torkomba.

Csak nézem, s szeretnék

újra kislány lenni.

Végy karodba Anyám!

 

2010-03-18

 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Nagy Erzsébet üzente 14 éve

Köszönöm soraidat kedves László! Én is úgy gondolom a "haszontalan" kort, ahogyan leírtad, de sajnos édesanyám már szerinte a "semmittevésnek" van kitéve, és egyszerűen nem tudja tudomásul venni, hogy gyengesége az idős kor velejárója., s tetézi még ezt a betegsége is. Szárnyszegett madárkám!

Válasz

Szabó László Dezső üzente 14 éve

Gyönyörű vers, küzdelem az elmúlás, a szeretettb személy elvesztése ellen. Emberi kérdés, örök kérdés: miért?
Miért jut el az ember "haszontalan korba"? Ez a mondat bizony vitatható! Haszontalan-e az időskor, az öregség? Nem hiszem, mert az életet végigjárni, akármilyen nehéz is, mégiscsak valami plusz, ha az ember megtett mindent, ami tőle tellett. Látni a felnőtt gyermekeket, akikben tovább élünk nemcsak biológiailag, de valamiképpen szellemileg, lelkileg is.
Az édesanya elvesztésének fájó bizonyossága azonban vigaszt is nyújt a hitben, hogy az örök boldogságban találkozunk!
E vers drámai, megrázó és valódi érzéseket vet papírra. Mint előbb megjegyeztem, gyönyörű. Szabó László Dezső

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu