A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Vércseppek fröccsennek az égre,
szűkölnek a holnapok.

Kétségek ülnek bíborban
reszkető faleveleken,
fenn komor felhők
gyűlnek, s rekedten
üvölt a szél.
Valahol vércse vijjog,
s erőlködik a korongnyi lét.
Vörösbe borulnak a folyók,
gátat szaggatva őrült
rohanásban törik át a zubogót,
s nincs ami véd.

A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Lángba borult az ég,
S szűkölnek a holnapok.

2009_06_07