Kis türelmet...
fekete kapuk nyílnak
körültem,
távoli fénytelen arcok
merednek
felém,
rámcsukódott tegnapok
nyomják vállam,
roncsolt tükörben arcom
szétmálló masszaként
aléltra váltan,
karom béna ölelése
a tükör másik oldalán,
toldott szoknyájú kislány
torzult mosollyal néz vissza rám,
szétdobálva sorsom szálai
s a rokka csak kattog üresen,
az égen kéjes vigyorral
baktat a hold,
figyelem, ahogyan meghágja a csillagokat,
egyszer majd új csillag születik,
most még terhes a föld és az ég is,
bennem a fájdalom szül magzatot,
mégis
én nyögök
s nyelem a keserű mézet
2011-01-10
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!