s megszokom, hogy vagy nekem,

de el nem érlek.

Dédelgetem, mint anya a gyermekét

a reményt, hogy egyszer megjelensz,

s kócos hajadra hintem csókjaim,

ölellek, mint hegyek a völgyeket,

s jázmin-illatú álmaim

mind valóra válnak.

Talán valóság, talán igaz lesz.

S ha képzeletem csak áltat,

s ha mégis az alkony marad

amiben láthatom kedves arcodat,

akkor is az enyém maradsz.

Szívemben építek neked házat.

Egy szín, egy ecsetvonás vagy

az égbolt ragyogó palettáján.

Egy rebbenő érintés

szívem dobbanásán.

       2008