GONDOLATOK

Vágyak, gondolatok, ösztönösen űz,

    a sorokat, írni kel!

Valamihez remény fűz,

   benned lobog, mint a tűz.

Érzed, muszáj!

   -valami hajt, szorít belül,

    ha nem sikerül,

    akkor is légy derűs!

 Versé formálni,

    az örökké tolakodó,

    gondolatokat, szavakat:

    - ha nem sikerül?

    az sem számit,

    ne csüggedj el!

Csak az számit,

    mikor azt hiszed,

    nem szabályok, rímek,

   formálják versé, versedet.

Gondoly a mezei virágra,

   ki nem törődik,

   a kiskertek szabályával.

Ha rá léppel, felegyenesedik,

    újból búvócskát játszik

    a napsugárral.

Kövesd őt! - gondolatod, érzésed,

   vezesse kezedet,

   szótagokat ne számold,

   csak figyeld a dallamot,

   melyet belülről érzel.

Sorokat ölelgesse hullámzó érzelem,

   mondanivalódnak,

   értelmet ad ha értelmes.

 Ne figyeld, kezed, vagy szádat,

    hanem szíved,

    hogy mi hagyja el.

Ily módon, minden szóban

   benne lesz szíved,

    minden betű téged ölel.

Sorokkal, ha így leszel,

   a mindenség jön hozzád el,

   mert vannak, gondolatok, sorok,

   melyeket írni kel!  

   Budár Sándor.

FALRA BORSÓ

Valamit mondok,

  hangom remeg,

  pedig nem érdemes,

  senki nem halja meg.

Néma az út kihalt a táj,

  mondanám máskép,

  nem tudom,

  mert fáj.

Viharos szél befogja szám,.

   gondolataimat mondom,

   kit érdekel már!

 Süket- néma az út,

    kihalt a táj,

     elmondanám,

     senki nem kérdi,

     minden üres,

-         és fáj -.

              Sándor.