játszanál…,
lyukas a labda.
… rózsából
csak a tüske…,
… emberektől
a közöny…,
kívül a körön,
gyökértelenül
a szélben,
lámpa nélkül
az éjben…,
ez nem a
szakadék széle,
… a mélye!

                                                 Véget ért a gyermekkor

Maya elballagása a nyolcadik osztályból elég keserűre sikerült számomra.Jana ekkor végzett a gimnáziumban, s mindkét gyermekemnek egyszerre, egy időben volt a ballagása. Két különböző helyen.

Pattanásig feszült idegekkel érkeztünk meg Halásztelekre. Janámat elkisértem a Református gimnázium udvarára, átadtam keresztanyámnak, fényképezőgépet nyomtam a kezébe, és rohantam a másik iskolába, Mayanimhoz, hogy lássam, amint az osztályával elballag.

Mindennapjaim 

A mentőautó szirénája belehasít az éjszaka csendjébe. Ülök melletted, fogom a kezed. Kezed mozdulatlanul pihen kezemben Lehunyt pilláid alól könny szivárog. Végigsimítok homlokodon: a kíntól nyirkos. Föléd hajolok, megcsókolom homlokod, simogatom arcod. Halkan suttogom: nem lesz semmi baj. Mint egykor, gyermekként te nyugtattál, most én csillapítalak. Bekanyarodik a mentő az intenzív osztály elé: Futóutca! – szól az egyik mentős, s pillanatok alatt kivesznek az autóból, s futnak, alig bírom követni őket. Szemed tágra nyílik, engem keresel rémülten: melléd lépek, itt vagyok, szólok, mire megnyugszol.

Őrizlek

Őrizlek. Őrzöm álmod. Életed, mely már csak vékony szálon köt „ide”. Messze jársz, olyan helyen, ahova én már nem tudlak követni. Megébredsz, rebbenő tekintetedből tudom, hogy ismeretlen minden.

-         Most hol vagyok? – kérded, s nekem megállíthatatlanul folynak könnyeim.

-         -Itthon vagy- mosolygok torzan. Hazahoztalak.

-         _ Miért? – kérded, s én sikoltanék, üvöltve mondanám: - Mert haza akartál jönni!

            Kicsi Krisztus

Ködmönkés, kiscsizmás gyermek

Cipel a hátán egy nehéz keresztet

A térdig érő hóban.

Így szokás temetni a faluban.

Súlyos, nagy a kereszt.

Messze van a temető.

Megroggyan a gyermek,

Felsóhajt:

Hej, Uram, teremtő,

S fogát összeszorítva igazit terhén.

(A kenyérre gondol, amit vesz fizetségén.)

Megáll egy percre, visszanéz:

Messze elmaradva három kistestvér

Ballag a komor menet után:

Kenyeret ígért bátyus, meleget, puhát.