.kaktusz

\'

Azt mondják, semmi se az,
aminek látszik,
talán az élet is
csak életnek látszik,
talán nem is ismerjük
a valódi életet,
senki nem mondta meg nekünk,
hogyan kell élnünk,
ügyetlenül próbálkozunk,
rossz példát utánozunk,
csak a csecsemõ,
aki most születik,
õ tudja egyedül mi az, hogy élni,
hogyan kell valóban létezni,
de mi hamar beíratjuk
a látszatélet iskolájába,
tanulja meg õ is,
kívülrõl-belülrõl a látszatot,
a látszatot, ami elfeledteti,
kiszorítja a valóság ismeretét,
megtanítjuk,
bánat nélkül könnyezni,
öröm nélkül nevetni,
szív nélkül szeretni,
és azt,
hogyan kell megöregedni,
megtanítjuk neki
valóság helyett a látszatot,
a lényeg helyett a lényegtelent,
megtanítjuk,
hogyan kell tengerbe
kanállal vizet hordani,
lassan felváltja
az igazságot a hazugság,
a meleget a hideg.

.kaktusz

 

Tudod arra gondoltam,
mikor eltûnik
az angyal az emberbõl,
akkor megjelenik benne minden,
ami rossz a világban,
néha csak egy gondolat erejéig,
de az ember,
aki oly könnyen ítélkezik,
szembesül azzal,
hogy bizony benne is ott van
az irigység,
a rosszindulat, a káröröm,
nem tudatosan, nem akarattal,
talán csak mert gyenge,
a hirtelen felébredt érzésekkel,
nem tud mit kezdeni,
szégyellni való titka lesz,
amit el kell rejteni
el kell rejteni,
a szekrény alá kell söpörni
pedig talán nincs is jelentõsége,
nem lesz tõlük rossz az ember
csak átsuhan,
tanyát nem ver a gonosz,
mint egy gyors röptû madár,
az ember nem ismeri magát,
de azt hiszi,
jól látja, rossz nagyon,
a többiek oly szép arcot mutatnak,
bennük mindez nem lehet meg,
és õ is beáll a sorba,
a többieket ámítók sorába,
szeretni nem tudja önmagát,
magát nem tudja becsapni,
hogy más ne lássa,
elkezd játszani,
szeretné önmagát elveszíteni,
de talán,
ha egyszer képes lesz szeretni,
akkor messze tûnik a haragnak,
a rosszindulatnak a felhõje is,
mert semmi nem lesz igazán fontos,
semmi, csak a szeretet,
kezdi magát szépnek látni
belülrõl szépnek látni,
talán, mert
a szeretet ereje mindent bevilágít.

Gyerekszáj:

 

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. -
feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

 

Egy esõs õszi délutánon az ismerõsünk és a kisfia a kandalló elõtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja

gyerekkori fényképeit, majd egy idõ múlva megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
mit is kereshetünk ezen a Földön,
merthogy valamit keresünk, az biztos,
különben nem jönnénk újra, meg újra vissza,
valamit keresünk, mégpedig olyat,
ami egyszer már megvolt,
ami talán a miénk volt,
de amit elveszítettünk az idõ folyamán,
különben miért keresnénk,
csak az hiányozhat, amirõl tudunk,
amirõl tudjuk, hogy valahol létezik,
vagy talán már csak azt tudjuk,
keresünk valamit,
hogy valamit meg kell találnunk,
de olyan régen elveszítettük,
hogy már azt se tudjuk,
mit keresünk,
talán azért nem találjuk,
mert mindig csak a fény felé igyekszünk,
mindig csak a világoson keresünk,
pedig lehet, hogy nem elõre,
hanem visszafelé kellene mennünk,
sötét alagutakon keresztül,
hogy oda eljussunk,
ahol még egészségesek voltunk,
ahol a világ egyetlen óriási kert,
ahol soha nem fáztunk,
és soha nem éheztünk,
ahol mindig csak annyit ettünk,
amennyire szükségünk volt,
ahol csak ki kellett nyújtani a kezünk
az égi-földi gyümölcsökért,
ahol nem volt bánat,
öröm se volt,
ahol annyi gyerek született,
amennyinek születnie kellett,
ahol nem volt kielégületlenség,
és ezért nem kellett kielégülni,
ahol, ha két ember
megfogta egymás kezét,
akkor soha többé el nem engedte,
tudták, kinek a kezét kell megfogni,
ahol nem volt béke,
és nem volt háború,
ahol az esõ mindig ajándék volt,
igen, lehet, hogy azt a helyet keressük,
oda szeretnénk visszajutni,
talán ehhez iránytû a szerelem,
oda kellene eljutni,
ahol még nem volt a világnak
hormonzavara,
amikor elég volt az elég,
beteg lett a világ,
s nincs ki megmondja neki,
hogy hormonzavarosan botorkál elõre,
pedig lehet, hogy úgy kellene tennie,
mint a tékozló fiúnak,
visszamenni az apa házába,
megtalálni a keresett,
oly régen elvesztett harmóniát.

Fõnök a titkárnõjének:
- Gizike! Miért javította ki az "e" betüt "a" betûre?
- Miért? Mi értelme van annak, hogy "feszmérõ"?

 

 

 

Zöldhajú nô a nôgyógyásznál:
- Doktor úr, nekem ott alul mindig bélyegek potyognak ki.
Mire az orvos:
- De hát az nem lehet. Vetkôzzön! Alaposabban megnézem Vizsgálja,
egyszer csak elkezd röhögni.
- Na de doktor úr! Mit nevet?
- Drága hölgyem, ezek nem bélyegek, ezek a matricák a banánról...

 

 

 

Hittanból vizsgázik a diák.

Egy 85 éves férfi elmegy az orvoshoz a szokásos éves felülvizsgálatra.
Az orvos sperma vizsgálatot is elõír, és átad a férfinak egy üveget,
hogy vigye haza, és másnap hozzon benne sperma mintát.
A 85 éves férfi másnap visszamegy az orvoshoz, odaadja neki az üveget,
éppen olyan tisztán és üresen, mint ahogy elõzõ nap elvitte. Az orvos
megkérdi,mi történt.
A férfi mesélni kezdi: "Hát doki, a következõ történt:
Elõször megpróbáltam a jobb kezemmel - semmi. Aztán megpróbáltam a bal
 kezemmel,még mindig semmi.