Kis türelmet...
Kis türelmet...
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
Az álmaidra vigyázz!
S õrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhõket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak
Õrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az elsõ lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Õrizd meg az elõször feszülõ szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az elsõ sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bûnöket magadra vetted.
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
Tudod, van úgy,
hogy az ember hiába keresi,
nem találja a fontosat,
a fontosat,
ami nem rég még közel volt,
nem rég még nagyon az volt,
mintha elszakadt volna
az utolsó szalmaszál,
kutat, keresi
a tegnap még oly fontosat,
az értelmet,
amiért érdemes itt lenni,
érdemes lenni
de mintha elaludt volna benne az Isten,
nélküle nincs értelem,
ébresztgetni is elfelejti,
hisz oly mindegy,
talán soha nem is lakott benne,
vagy már kihûlt a helye,
elszállt észrevétlen,
magára hagyta rég,
talán kényelmetlen volt neki
a szegényes otthon,
nélküle a szavak is üresek,
amikben valaha ott voltál,
már nem talállak bennük,
már csak az agyam hazudja,
hogy vársz rám,
ha nem érzem a vonzást
hiába kereslek,
nem talállak meg sosem,
ha nem érzem,
hogy fontos kettõnknek,
hogy kettõnknek
mindennél fontosabb,
és Te nem mutatod meg magad,
hagyod, a sötétbe botorkáljak,
magányosan, üresen,
pedig Te tudtál értelmet adni,
talán megbántad, és visszavetted,
elõször fáj, azután csöndesül,
mintha ébredezne bennem
az alvó Isten,
újra érzem a vonzást,
ha a szememmel nem is látlak,
de érzem, itt vagy,
velem vagy.
17 éve | 0 hozzászólás
Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.
17 éve | 1 hozzászólás
Pistike, mit csinálsz itt, a mosdóban?
- Beleesett a kardigánom a WC-be.
- Csak nem akarod ezek után felvenni?
- Dehogy, csak a zsebében van az uzsonnám.
17 éve | 0 hozzászólás
LASSÚ TÁNC
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esõcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
17 éve | 1 hozzászólás
Tudod...
adni úgy kellene,
mintha az járna a másiknak,
mintha az ember törlesztene,
ha adhat, megkönnyebbül
az adósság súlyos terhétõl,
nem úgy,
hogy közben arra gondol,
jóságomért majd az Isten fizet,
(valamit valamiért)
hanem úgy,
én szerencsésebb voltam
az elosztásnál,
elõbb álltam be a sorba,
nekem valamibõl több jutott,
talán pénzbõl, talán észbõl,
talán szerencsébõl, talán akaratból,
amit én adhatok,
abból nekem több van,
az jár a másiknak,
a koldusnak is jár,
mert köztünk
csak annyi a különbség,
én gyorsabb voltam,
többet tudtam megmarkolni,
az ember gyerekének is jár,
mert nem õ akarta,
hogy megszülessen,
nem tartozik semmivel,
ha két ember szereti egymást,
szerelemmel szereti,
akkor az adás belsõ kényszer,
valami megnyugvás
a szeretetet
megfogható kifejezése,
dehogyis is mérlegel,
õ mennyit kap,
mert a mérleg
mindig a másik felé billenne,
egy mosoly több az egész világnál,
ajándékozóból lesz
a megajándékozott.
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
17 éve | 0 hozzászólás
Nagyon boldog ember voltam.
Már több mint egy éve jártunk imádott barátnõmmel, és el is határoztuk, hogy összeházasodunk.
Csak egy dolog aggasztott....
A gyönyörû szép húga...
Jövendõbeli sógornõm 22 éves volt, nagyon szûk mini
szoknyákban járt és legtöbbször melltartó nélkül. Rendszeresen lehajolt amikor a közelemben volt, s így mindig csodálatos látvány tárult elém.Biztosan szándékos volt, mert sosem csinálta más elõtt.Egy napon, a hugica hívott, és megkért, hogy menjek át leellenõrizni az esküvõi meghívókat.
17 éve | 0 hozzászólás
A tanítónéni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az négy lába van, barna és az erdõben él?
- Medve - kiabálják a gyerekek.
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne õzike is!
A tanítónéni folytatja:
- Mi az, zöld, fûben van és ugrik?
- Béka-kiabálják a gyerekek!
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne szöcske is.
Erre Pistike megkérdezi a tanítónénit:
- Mi az, amit a tanítónéni ha a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi kicsi és puha?
17 éve | 0 hozzászólás
Az idegenlégió századosát új állomáshelyre vezénylik a sivatag közepére. Amikor megérkezik, látja, hogy a helyõrségben egy teve különleges bánásmódban részesül: bent lakik a szobában, mindenki eteti, itatja.
Megkérdezi az õrmestertõl:
- Mondja, miért dédelgetik ennyire ezt
a tevét?
- Tudja, ennyi férfi összezárva ilyen sokáig, távol a nõi társaságtól? Szóval, ha valakire rájön a gerjedelem, a tevét használja.
- Ez elég furcsa, õrmester, de ha nincs rossz hatással a morálra, szemet hunyok felette.
17 éve | 0 hozzászólás
Az idõs kis hölgy egy nap bemegy a kanadai nemzeti bankba egy táskányi pénzzel. Ragaszkodik hozzá, hogy a bank elnökével kíván beszélni számlanyitással kapcsolatban, mondván: "Sok pénzrõl van szó!" Kevés hümmögés és hezitálás után a bank személyzete odakíséri az elnök irodájához az asszonyt. Az elnök megkérdezi, mennyit is szándékozik a bankban letétbe helyezni.
- 165.000 dollárt - feleli a hölgy, és a táskájából kiborítja a pénzt az íróasztalra.
17 éve | 0 hozzászólás
AZT AKAROM TUDNI
Nem érdekel, hogy mibõl élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
17 éve | 0 hozzászólás
Repül még? Ó, nagy ég!
Felszáll, és szárnya mégse mozdul?
Mi tartja
Tán a lég?
Cél, s korlát híjján merre fordul?
Fénylõ csillagcsapat,
örök fennség az õ lakása!
Irigyét szánja csak -:
Repesne az, csak szállni lássa!
Ó albatrosz-madár!
Vágyam repít a nyílt egeknek!
Könnyem csordul ki már:
Rád gondoltam, - igen, szeretlek! Ó, nagy ég!
Felszáll, és szárnya mégse mozdul?
Mi tartja
Tán a lég?
Cél, s korlát híjján merre fordul?
Fénylõ csillagcsapat,
örök fennség az õ lakása!
17 éve | 0 hozzászólás
Nagydarab, kigyúrt, kopasz ember sétál az utcán. Megnézi az óráját, hát látja,
hogy az megállt. Mivel szeretné megtudni a pontos idõt, megszólít egy kissrácot:
- Öcsi, nálad hány óra van?
A gyerek lecsatolja a sajátját, és remegve nyújtja a fickónak:
- Esküszöm, hogy csak ez az egy!
Az irodavezetõ úgy gondolja, tudatosítja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmességgel.
Vásárol egy "Én vagyok a fõnök!" feliratú táblát, és kiszögezi az ajtajára.
"Azoknak, akik jó anyák, és azoknak, akik egyszer jó anyák lesznek...
Mielõtt Anya lettem
Fõzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.
Mielõtt Anya lettem,
Addig aludtam, amíg akartam
És nem izgultam milyen késõn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.
Mielõtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban, és
nem felejtettem el altatódalok szövegét
Mielõtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezõek e.
17 éve | 0 hozzászólás
·...van olyan szerelem is,melyrõl emberek nem tudhatnak...
-Melyik az?
Az ,amelyik reménytelen,amely átszellemiti életünket,az odaadás
csiráját oltja belé,minden tettünket megnemesiti azzal a gondolattal,
hogy eszményi tökélyre törekszik.Folytonosan tökélesedni,hogy méltokká,legyünk szerelmünk tárgyához,vérünket cseppenként adni neki,kedvéért feláldozni önbecsülésünket,iránta sem büszkeséget,sem
haragot nem ismerni,elõtte még a szivünkben ébredõ gyilkos féltékeny-
séget is eltitkolni,mindent neki adni,amit csak kiván,még ha önmagunknak ártunk is vele,szeretni,amit Õ szeret,arcunkat állandóan feléje forditani,hogy Õt tudtán kívül kövessük....
17 éve | 1 hozzászólás
Augusztus 30.Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedûmûvész. A helyi ÁFÉSZ "Rózsafa" étteremben mûködõ, ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetõje. Én ugyanott vagyok a ruhatárban belsõ ellenõr.
Szeptember 1. Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.
Szeptember 22.
17 éve | 1 hozzászólás
Vajda
János
Az üstökös
Az égen fényes üstökös;uszálya
Az ég felétõl le a földre ér.
Mondják,ez ama "nagy",melynek pályája
Egyenesen;vissza hát sohase tér.
Csillagvillágok fénylõ táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud,nem akar,hát
Örökké társtslsn,boldogtalan!
Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringõ csillagot ;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász ,én néked hodolok.
Szomoru csillag,életátkom képe,
Sugár ecset,mely festi végzete,
Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen ,idegen¢...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Gólya hozza
17 éve | 0 hozzászólás
Gólya hozza
A kis Lajoskának feladják az iskolában házi feladatnak: Hogyan születik a gyerek? Lajoska még tapasztalatlan, szüleihez fordul segítségért:
- Anyu, hogy születik a gyerek? ? kérdezi.
- A gólya hozza.
- Téged is a gólya hozott?
- Hát persze, kisfiam!
Lajoska megkérdezi apukáját is:
- Apu, téged is a gólya hozott?
- Hát persze, kisfiam.
A gyerek, miután végigkérdezte a rokonságot a szülõktõl a nagyszülõkig, ezt írta a dolgozatába:
"A mi családunkban emberemlékezet óta nem dugtak?"
Címkék:
Tovább