Kis türelmet...
Kis türelmet...
Tudod...
adni úgy kellene,
mintha az járna a másiknak,
mintha az ember törlesztene,
ha adhat, megkönnyebbül
az adósság súlyos terhétől,
nem úgy,
hogy közben arra gondol,
jóságomért majd az Isten fizet,
(valamit valamiért)
hanem úgy,
én szerencsésebb voltam
az elosztásnál,
előbb álltam be a sorba,
nekem valamiből több jutott,
talán pénzből, talán észből,
talán szerencséből, talán akaratból,
amit én adhatok,
abból nekem több van,
az jár a másiknak,
a koldusnak is jár,
mert köztünk
csak annyi a különbség,
én gyorsabb voltam,
többet tudtam megmarkolni,
az ember gyerekének is jár,
mert nem ő akarta,
hogy megszülessen,
nem tartozik semmivel,
ha két ember szereti egymást,
szerelemmel szereti,
akkor az adás belső kényszer,
valami megnyugvás
a szeretetet
megfogható kifejezése,
dehogyis is mérlegel,
ő mennyit kap,
mert a mérleg
mindig a másik felé billenne,
egy mosoly több az egész világnál,
ajándékozóból lesz
a megajándékozott.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!