Tudod arra gondoltam,
mikor eltűnik
az angyal az emberből,
akkor megjelenik benne minden,
ami rossz a világban,
néha csak egy gondolat erejéig,
de az ember,
aki oly könnyen ítélkezik,
szembesül azzal,
hogy bizony benne is ott van
az irigység,
a rosszindulat, a káröröm,
nem tudatosan, nem akarattal,
talán csak mert gyenge,
a hirtelen felébredt érzésekkel,
nem tud mit kezdeni,
szégyellni való titka lesz,
amit el kell rejteni
el kell rejteni,
a szekrény alá kell söpörni
pedig talán nincs is jelentősége,
nem lesz tőlük rossz az ember
csak átsuhan,
tanyát nem ver a gonosz,
mint egy gyors röptű madár,
az ember nem ismeri magát,
de azt hiszi,
jól látja, rossz nagyon,
a többiek oly szép arcot mutatnak,
bennük mindez nem lehet meg,
és ő is beáll a sorba,
a többieket ámítók sorába,
szeretni nem tudja önmagát,
magát nem tudja becsapni,
hogy más ne lássa,
elkezd játszani,
szeretné önmagát elveszíteni,
de talán,
ha egyszer képes lesz szeretni,
akkor messze tűnik a haragnak,
a rosszindulatnak a felhője is,
mert semmi nem lesz igazán fontos,
semmi, csak a szeretet,
kezdi magát szépnek látni
belülről szépnek látni,
talán, mert
a szeretet ereje mindent bevilágít.