\'

Azt mondják, semmi se az,
aminek látszik,
talán az élet is
csak életnek látszik,
talán nem is ismerjük
a valódi életet,
senki nem mondta meg nekünk,
hogyan kell élnünk,
ügyetlenül próbálkozunk,
rossz példát utánozunk,
csak a csecsemő,
aki most születik,
ő tudja egyedül mi az, hogy élni,
hogyan kell valóban létezni,
de mi hamar beíratjuk
a látszatélet iskolájába,
tanulja meg ő is,
kívülről-belülről a látszatot,
a látszatot, ami elfeledteti,
kiszorítja a valóság ismeretét,
megtanítjuk,
bánat nélkül könnyezni,
öröm nélkül nevetni,
szív nélkül szeretni,
és azt,
hogyan kell megöregedni,
megtanítjuk neki
valóság helyett a látszatot,
a lényeg helyett a lényegtelent,
megtanítjuk,
hogyan kell tengerbe
kanállal vizet hordani,
lassan felváltja
az igazságot a hazugság,
a meleget a hideg.
a lágyságot a keménység,
az élet helyét a látszatélet,
a valódi halál veszi át,
észre se vesszük,
nem az élethez,
a holtsághoz ragaszkodunk,
elfelejtettük, hogy élni annyi,
mint magasan szárnyalni,
a szeretet tengerében fürödni.