A trafikügyek nem ma kezdődtek. Valószínűleg sokan csalódni fognak, semmiféle politikai mellékzöngéje sincs a dolognak. Egy egyszerű, régi történet.

 Mivel a gimnáziumba igyekeztem, a történet 1980 előtt játszódott. Akkoriban a zsebpénz egy része füstté vált. Egész egyszerűen elpöfékeltem. Ráadásul, mint afféle mamlasz-kamasz, ez akkor esett a legjobban, ha az iskolában sikerült megtenni. Na de nem ám egy büdös klozeton!

Székely himnusz

25000 pillantás az Indán

10 000 a tvn.hu-n

  A feltöltött dalaim, gondolataim, képeim nem világrengetőek. Egyszerűen lenyomatai egy világnak, amiben élek. Ennek egy része a múlt. Szerencsére sokféle zenei hatás ért. Szeretem a dalokat, amiket hallottam itthon, szeretem a zenéket, amiket együtt hallgattam ifjú koromban barátaimmal.

 Sokan tesznek azért, hogy a világon egyedül álló népzenei-zenei hagyatékunk ma is élő valóság legyen.

Meg kell-e tartani a kis ünnepeinket vagy nem? Nekem ez pozitív visszajelzés mindenképpen. Persze nincsenek illúzióim és nem érzem fontosabbnak a kelleténél. Egyszerűen örülök neki, hogy ennyi embert érdekel amit csinálok.

 Valamikor 18 éves koromban az egyik osztálytársam kiszökött a nagyszünetben a gimnáziumból, hogy átszaladjon a játékboltba furulyát venni. Állítólag nagyon szuper Yamahák érkeztek. Tamás hegedült különben, de érdekelte minden, ami zizeg.

  Hmm és az énekes akkor miből él meg? :-) Én azért csak makacsul ragaszkodnék az ingyenes terjesztéséhez a népzene forrásanyagainak. A jelenleg kiadott Kodály vagy Bartók könyvek után vajon ki is kap jogdíjat? Ha a család, akkor legyen, de ha valami pénzgyűjtögető szervezet, akkor valami pajzánabb népdal nem idevaló sorait idézgetném válaszul. Ha erre nincs állami támogatás, akkor mire van? Jó értem én az egyik miniszterelnök magánvagyont gyűjt, a másik a focistákat támogatja, azért ezek a töredékéből nagyot lehetne lendíteni a zenei életen.

Ünnep kordonok nélkül

 Lassan talán újra elővesszük emberi arcunkat. Eltűnnek a provokátorok, a vasrácsok és mindenki csak úgy szabadon elindul. Nem kell kerülgetni sem vasrácsot, sem rendőröket állig fegyverben. Egyszerűen mindenki megy a dolgára, van, aki tapsol a kormányfőnek.  Van, aki az újságírók koncát és hatalmát féltve ünnepel, mégsem csapja nyakon senki, azért sem, hogy amikor kellett volna miért nem kiabált.  Teljesen normális tavaszi nap.