Büntetés Vádlott! Megértetted az ítéletet?!Meg.  De?Mit de?Nem tudom, hogyan hajtjátok végre rajtam?Mit?Az ítéletet?.Hogyan hajtjuk végre? Ahogy a törvény elõírja.Ó, a törvény?.Mi a probléma vádlott?A törvényre hivatkozol?Igen,?de hát ez a feladatom.Mi,?a hivatkozás, vagy a törvény végrehajtása????....Vádlott! Úgy gondolom, hogy az etikus emberi világ büntetés alkalmazási és végrehajtási bírálatának is van határa!Milyen határa?...Az, amit Ti húztatok meg?

REJTJELEK Most, hogy felébredtem álmomból, úgy gondolom, megnézem ezt a világot.Ahonnan jöttem, ott minden, amit csináltam egyértelmû volt.Ha valami jó volt, azt elfogadtuk.Ha valami rossz volt, az ellen harcoltunk.Igaz, ehhez meg kellett keresnünk a jó és a rossz dolgait.Nehéz volt.Mert hát, mi a jó és a rossz?.......Ehhez keresnünk kellett egymást?.Ez is nehéz volt eleinte.Mármint egymást keresni?..Illetve megtalálni.Sokat küszködtünk, ?..fõleg magunkkal.Magunk rosszabb részével.

Kín 

Irgalmatlan lelki kínokat éltem át ma.

Nem olyant, amit általában egy ember hozzá nagyon közel álló lény esetében érez.

Nem volt rokonom, nem volt barátom.

Még ismerõsöm sem volt.

Egy ember, akit életünk valamilyen része elénk sodort.

Mondjuk olyan ismerõsként, akit modern világunk piedesztálra emelt, jól vagy rosszul.

Õ, jól került oda. Ragyogó, jó stílusú embernek ismertük abban a környezetben, amelyben élt, cselekedett.

Amit csinált társaival, számunkra átlagemberek számára kicsit felfoghatatlan volt.

Perspektíva Szombaton lenn voltam a Fertõ parton (egész nap). Tipikus strandolós, lötyögõs nap (zavart is rendesen, mert nem szeretem a teljes leállást).Napfény, víz, lángos, redfröccs minden mennyiségben. Szinte kegyelmi állapot.Asszonypajtás és barátnõje, barátnõ kis unokaöccse elmentek a sátorhoz valami marha zenét hallgatni.Csönd lett, és egyedül maradtam. Olyan 20-30 méterig senki.Na, mondom, olvasunk. Jack McDevitt: Született stratéga.Á, a fenét. Kb. 3 percig bírtam, aztán letettem.

Odalenn  Egy.

Hideg Kutya most felpattant. Azonnal érezte a pillanatot, amikor támadnia kellett. Nekiugrott a bõrszerkós fickó pofájának. Kistigris egybõl kapcsolt. Szinte vízszintesen repülve két mancsával elkapta a bõrcsizmákat és hatalmasat rántott rajtuk. Az Északi Kapu koszos, évtizedes por és penészrétegekkel átitatott falai szinte beleremegtek a zuhanásba. Hideg Kutya átfordult, és a test mögé kerülve villámgyors mozdulattal belevágta hosszú, acélpenge élességû karmait a puha torokba és feltépte.

Csend

Ezernyi csendet éltem át már.

Oka egyszerõ: Éltem.

Annyit, amennyit általában az emberek.

Megszülettem, feln?ttem, és aztán önállóan éltem (amennyire).

Ahogy a körülmények engedték.

Hogy mit engedtek?

Igazából nem tudom.

Én éltem valamit, amit elképzeltem, volt ami mõködött, volt ami nem.Aztán kés?bb kiderült, hogy nem minden részét én határoztam meg, bármennyire is képzeltem.

Hogy ez mit jelent?

Még most sem tudom pontosan, pedig már volt néhány évtizedem arra, hogy kitaláljam.

ÍTÉLET

(tisztelgés Szepes Mária emléke elött)

Vádlott, álljon fel!

Halk moraj futott át az üléstermen.

Izgatott suttogó hangok, érthetetlen morajjá váló beszédfoszlányok zaja itatta át a megnyugtató, halványzöld árnyalatú dekorkristály falakat.

A Jövõbíróság ma tartotta fennállása els? befejezett tárgyalásának ítélethozó ülését.

Ítéletet kellett hoznia egy gyilkos ügyében.

Az emberek többsége már elvetette a halálos ítéletet. Azt akarták, hogy Õk, a többi ne legyen olyan, mint az, akit most elítélnek, ne legyen gyilkos.

Társak Órák óta rohantunk. Az elvadult, szúrós levelû rózsaburgonyafák szinte kupolaként hajoltak fölénk.A föld régen oly meleg, párás illata helyett az elpusztult gyilkos páfrányok égetõ, orrfacsaró szaga itatta át minden porcikánkat. Alattomos csapdák, a hurokborostyánok mindent megfojtó tekercseit kerültük egyre és egyre. Mardosó éhség és félelem. Sehol semmi, ami ehetõ lenne. Rohantunk. Mindig messzebbre. Messzebbre attól, ami üldözött bennünket. Minden üldözött bennünket.

Találkozás 

...üdvözöllek.

Én is, téged.

Találkoztunk...

Tudom.

Elmondanád, hogy miért?

Mert akartuk...

Ki, te vagy én?

Nem vagyok benne biztos, hogy melyikünk...

Örülök, mert én nem tudom.

Dehogynem tudod...

Igen, végül is igazad van.

Tudni akartam valamit.

Sejtem, mit...

Akkor megmondod?

Nem lehet...

Miért?

Mert ellenkezik a törvénnyel...

Melyik törvénnyel?

A logika törvényével...

Milyen logikáéval?

Mondjuk az ok és okozat idõbeli sorrendjével...

Nem vagyok benne biztos, hogy az a sorrend jó.