Május 29-én megyek haza (Magyarország) nyaralni. Nagyon várom, mert kivételesen honvágyam van. Nem érdekel sem politika, sem társadalom, csak szórakozni akarok. Azt hiszem végig esni fog az eső és még néha a jég is nyakamba szakad majd, de ez nem tántorít el. Egy kicsit unom most Dániát, meg a dudvázást. Olyan meddő, mert a melegben és a párában napi 1 centinél többet képes nőni. De nem ezt akartam elemezni.

Pénteken megtettem első dániai magányos kocsmázásomat.

Nagyon nem megy most az élet. Unatkozom. Ez olyan szinten van már, hogy az unatkozást is unom, és nincs kedvem semmihez és senkihez. Mindezt úgy, hogy megöl a magány. Nem vagyok egyedül, van lakótársam, a tesóm 10 m-re lakik. Nem egyedüllétről beszélek, hanem a legkeményebb lelki magányról. Arról az érzésről ami mindent szürkévé tesz. Aminek köszönhetőan azt sem veszed észre, ha lehetőség adódik nem magányosnak lenni. Amitől úgy érzed magad, mint a Gyűrűhordozó Tolkien művében; kezdessz elvékonyodni.

Tegnap sikerült olyan parasztra innom magam, hogy éjfélkor az agyam már csak trágyázni volt jó. Nagyon jól esett, most olyan stresszmentes vagyok, mint nagyon ritkán.

Csak van egy nagyon bonyolult problémám, ami annyira megeröltető, hogy izomlázam van tőle. Megismerkedtem neten egy lánnyal, csak msn beszélgetünk, és kb 3 képet láttam róla. Szinte semmit sem tudok az életéről, és tudom, hogy az egyik barátomba szerelmes. Akkor miért van az, hogy már két napja róla álmodom, teljesen reális, könnyen felidézhető, szinte kézzelfogható álmokat.

Ma nagyon érdekes napom volt. A tegnapi névnapom azt hittem hatással van az eseményekre, de ez csak negatívan igaz. Megkaptam az éves adózárást. 34.000 korona adóhátralékot hoztak ki, az éves adóm felét. Nagyon örültem. Majd jövő héten intézkedem, most már nem volt erőm.

Ma egyszerűen berúgok.

Tényleg mi az? Nem vgyok számítógépes arc, nem értek hozzá. Azt mondják olyan, mint a napló. Én utoljára középsuliban írtam olyat, akkor is muszájból, mert kellett a szakmai gyakorlaton. Mindenki az én naplómon röhögött még évekig. Mindegy megpróbálok egy előszót kiizzadni.

Dániában élek már több, mint egy éve. Nem pénzt gyűlyteni, hanem életben maradni jöttem ki, és egyhamar nem is mehetek véglegesen haza. Legalábbis addig, míg adósságaim tengere el nem párolog.