Május 29-én megyek haza (Magyarország) nyaralni. Nagyon várom, mert kivételesen honvágyam van. Nem érdekel sem politika, sem társadalom, csak szórakozni akarok. Azt hiszem végig esni fog az eső és még néha a jég is nyakamba szakad majd, de ez nem tántorít el. Egy kicsit unom most Dániát, meg a dudvázást. Olyan meddő, mert a melegben és a párában napi 1 centinél többet képes nőni. De nem ezt akartam elemezni.

Pénteken megtettem első dániai magányos kocsmázásomat. Elmentem egy olyan kávéházba, ahol két magyar lány is dolgozik, de egyikkel sem találkoztam, mert vizsgáztak dánból, így szabadnapot kaptak. Ezen elhültömben gyorsan megittam pár sört és pár kicsit. A pultos sráccal hamar összecimboráltam. Ő bevezetett az dán alkoholok világába. Mit isznak halhoz, mit csak az öregek, mit lehet mindig? Én az utolsóra már az elején válaszoltam a magam módján és végigittam az itallapot. Nagyon finomak, bár másnap fájdalmasak a pálinkáik. 20-00 tájban megérkezett a hely tulajdonosa, az ősdán származású Samir (libanoni). A legtöbb dán kávézót közelkeletiek vezetik. Pár mondat után már a tulajdonosi alapból ittam. Vele együtt. Megtudtam, hogy az a magyar lány, aki miatt igazából oda mentem, már foglalt és ő foglalja. Néhány kör után megtanítottam néhány ősi magyar szólásra, mint: "menyj széket pakolni" vagy "te vagy az én csillagom, napsugaram" vagy "szedd össze a poharakat". Érdekes volt látni a magyar szavakat átírva fonetikusan dánba, aztán arabba. Samír mindent libanoni akcentussal mondott, kivéve egyetlen szót, amit tiszta magyar akcentussal ejtett ki száján és ez a szó a "Szeretlek" volt. Ez nagyon tetszett. Mennyire szelektív az elme. Én legalább 10 nyelven ki tudom, majd tökéletes akcentussal, mondani ezt a kifejezést. Megjegyzem a dán púltos is nagyon tehetségesen ismételte. Következtetés: Magyar lányok, ha Koppenhága Valby negyedében bementek sarki kávázóba, ne csodálkozzatok, ha az alkalmazottak magyarul vágják hozzátok a vágyaikat. :)

A későbbiekben befutottak Samir barátai akikkel még sokat ittam, de az iránytűm jól működött, mert egy durva vágókép után az ágyamban keltem fel. A vágás során még bekerült a nap dokumentumfilmjébe egy rövid harc a Svanemollen állomáson két török fiatalemberrel, akik kíváncsiságuk áldozatai lettek. Szerették volna tudni, mennyi pénz van még annál a részegnél, aki hajnal tájban egyedül tart hazafelé. Nem voltak hozzászokva a rniránk oly jellemző virtushoz, mely alkohollal párosítva egy verhetetlen elegyet alkot (nem mondom, hogy a 15 év kocsmázás nem segített a dologban).

Ez a kalandom egy kicsit megmutatta nekem a dániai kettősséget, ami minden helyi szinten felfedezhető. A laza kedvességet és a háttérben rejlő brutalitást. A jó keresztény kereskedő és a viking folyamatos párharcát, ami a dán személyiséget jellemzi. Ez az este is ilyen kettős volt számomra.