Tényleg mi az? Nem vgyok számítógépes arc, nem értek hozzá. Azt mondják olyan, mint a napló. Én utoljára középsuliban írtam olyat, akkor is muszájból, mert kellett a szakmai gyakorlaton. Mindenki az én naplómon röhögött még évekig. Mindegy megpróbálok egy előszót kiizzadni.

Dániában élek már több, mint egy éve. Nem pénzt gyűlyteni, hanem életben maradni jöttem ki, és egyhamar nem is mehetek véglegesen haza. Legalábbis addig, míg adósságaim tengere el nem párolog. Nincs még egy olyan ország, ahol annyit fizetnének ilyen mennyiségű és minőségű munkáért, mint itt. A fizetésem fele a megélhetésem, a másik a magyar bankvilágé. Feneketlen kútba szórom a pénzem. Remélem egyszer a torkán akad. Remete vagyok a világ egyik legszebb, legnyugodtabb és legboldogabb városába. Itt a Hell's Angels csendben írtja a Banditos-t, az arabok csak városnegyedenként egyszer robbantanak az évben, legális a prostitúció és olcsó a sör. A magam szerény módján boldog is lehetnék. Van melóm (manapság nagy szó) amit szeretek (még nagyobb szó) van lakásom, ami kicsi, patkányszagú és ketten lakunk benne (kiből jöhet a szag?), de ez is változik a közeljövőben. De lélekben magányos vagyok. Ez sivárrá teszi az életet. Bármi szépet látok, vagy érdekeset, nagyon szeretném megosztani valakivel. Nem lehet. Ez elszomorít. De annyi mindent túléltem már eddig, ezzel is megbirkózom valahogy.

Még egy hónap és megint hazalátogatok majd. Már nagyon várom. Nincs igazi honvágyam, de vágyom a családra és a barátaimra. Arra a zűrzavarra ami otthon vár, de főleg arra az érzésre, hogy ott nem vagyok egyedül. Félelmetes a Magány, ha az egyedüllétet meg is szoktad már.