Az idő kulcsa

 

Halld és használd bölcsességem.

Tudd, hogy vannak mélyre rejtett titkai a térnek.

Tudd, hogy létezik a Gondolat, mely a szakadékban nő,

és amely a Rendet és a Harmóniát hozza el.

Tudd, hogy minden mi van

a Törvény által van.

Ismerd meg a Törvényt,

és megszabadulsz, a sötét

nem tart vissza többé.

 

Távolra idegen terekbe utaztam

az idő szakadékainak mélyén

látva furcsábbnál furcsább titkokat.

Végül mindenre fény derült.

Tudd meg, hogy a titok csak addig titok

míg az ember nem tudja tartalmát.

Ha felmérted az összes misztérium magvát

a tudás és a bölcsesség biztosan tiéd lesz.

 

Keress és megtudod, hogy az idő a titka annak,

hogy a tértől hogyan szabadulj.

 

Hosszú ideje, hogy fogadom a bölcsességet;

Igen, az örökkévalóság végéig keresnem kell

mert megtudtam, hogy az elérendő

cél mindig előttem röppen.

 

Még a ciklusok Urai sem érték el a célt,

Mert minden bölcsességük azt mondja,

hogy az igazság csak egyre nő.

 

Egykor midőn a templomlakóval beszéltem

megkérdeztem a Tér és az Idő titkát

Feltettem a kérdést,

mely engem mélyen áthatott:

”Mester, mi az idő?”

 

A következő szavakkal válaszolt:

”Tudd meg Thoth, hogy kezdetben Üresség volt

és a semmi, időtlen és tértelen.

És a semmibe jött a gondolat, célirányosan és áthatón,

megtöltve az Ürességet.

Nem volt anyag, csak erő.

Egy mozgás, egy rezgő örvény, mely

a céltudatos Gondolattól származott,

és megtöltötte az Ürességet.”

Kérdeztem tovább:

”Örökkévaló-e a Gondolat?”

Válasza így hangzott:

”Kezdetben volt az örök gondolat,

és hogy örökkévaló legyen az időnek létre kellett jönnie.

Így a mindent átható gondolatba az idő törvénye belenőtt.

Igen, az idő mely minden térben létező

örökkön hullámzik; simán, ritmust követve.

Az idő nem változik,

de a dolgok az időben megváltoznak.

Az idő az erő, mely az eseményeket külön tartja,

mindegyiket a megfelelő helyen.

Az idő mozdulatlan, csak mi haladunk benne,

amint tudatunk egyik eseményről a másikra vált.

Igen valójában az idő által létezel.

Tudjátok meg, hogy még ha az időben különbözőnek is tűntök,

mégis az egyesültségben lakoztok.”

 

A válasz elhalkult és távoztam, hogy töprengjek ezen.

Tudtam, hogy e szavakban bölcsesség rejlik és annak módja,

hogy az idő titkait miként kutassam.

 

Gyakran gondoltam a Templomlakó szavára.

Aztán kutattam, az idő titkának megoldását.

Azt találtam, hogy az idő furcsa szögekben mozog.

De csak a kanyarokban reménykedhettem,

hogy itt a kulcshoz hozzájutok, mely a tér-időhöz kaput nyit.

Úgy találtam, hogy csak felfelé mozogva

újból és újból jobbra mozdulva

szabadulhatok a mozgás idejétől.

 

Kiszálltam testemből,

és időváltoztató mozdulatokkal haladtam.

Furcsa dolgokat láttam,

sok titkot, mely megmutatkozott.

Igen, láttam az emberi korszak kezdetét,

és megtanultam, hogy nincs új a Nap alatt.

 

Keresd az utat, mely a tereken átvezet,

mely messze az időben keletkezett.

 

Ne feledd keresés közben

hogy célod a Fény.

Keresd fáradhatatlanul,

és célod élénken áthat.

 

Ne engedd szíved a sötétbe merülni.

Legyen lelked Fénnyé, legyen az úton a világító Nap.

Tudd, hogy lelked az örökös fényben leled,

és sohasem a sötétség szorításában.

Sugárzó Nap légy a Fényben.

Igen, Tudd meg, hogy sötétbe rejtve is

lelked az igazi fény szikrája.

Légy a legnagyobb Fénnyel Egy.

Keresd és találd meg célodat a fonásnál.

A Fény élet, mert nélküle semmi sem létezik.

Tudd, hogy minden anyagban a Fény lelke honol.

Igen, még ha a sötétség foglya is,

a belső fény örökkévaló.

 

Egyszer az Amenti termeiben

hallottam az Urak szavát,

melyek a csendet erővel, hatalmasan áthatották.

A ciklusok dala zengett, oly szavakat hordozva,

melyek megnyitják a túloldalra nyíló kaput.

Igen, láttam a nagy kapu nyílásán egy pillanatra a túloldali dolgokat.

Láttam a ciklusok mozgásának sűrű tartalmát

melyet a Forrás-gondolat magába rejt.

 

Megtudtam, hogy még a végtelen is mozgásban van

egy elgondolhatatlan vég felé.

Láttam akkor, hogy a Kozmosz nem más mint Rend,

és része a mozgásnak, mely minden térbe behatol.

Igen, a Kozmosz része a legnagyobb Rendnek,

mely a számtalan Rendezettségben működik,

és a tér harmóniájában állandó mozgásban van.

Láttam a ciklusok forgását

mint hatalmas köröket az égen.

Megértettem akkor, hogy minden mi létezik egy másik létező felé

tör utat a tér és az idő messzi csoportosulásaiban.

Megtudtam, hogy a szavakban erő van,

mely megnyitja az ember előtt a rejtett síkokat.

Igen, a szavakban rejtőzik a kulcs,

mely megnyitja a túloldalhoz vezető kaput.

 

Halld most e szavakat, melyet neked hagyok.

Használd és erőt találsz hangzásában.

Mond ki: „Zin-Uru”, (mai magyarul „Szent Úr”)

és erőre kapsz.

Megérted, hogy az ember a Fényből van és a Fény az emberből.

 

Halld a misztériumot,

mely erősebb mindennél a Nap alatt.

Tudd meg, hogy minden térben világokkal teli világok rejlenek;

Igen, egyik a másikban, egymástól törvény által elválasztva.

 

Egykor amikor a mély bölcsességet kerestem,

Megnyitottam a kaput, mely az embertől ezeket elrejti.

Más lények síkjáról hívtam a lányt,

ki az emberek lányainál igazságosabb.

Igen, a téren kívülről idéztem meg őt, hogy

világítson Fénysugárként az emberek számára.

 

A kígyó dobját használtam.

Rajtam bíbor és arany palást,

fejemen ezüst korona.

Köröttem a cinóbervörös köre sugárzott.

Felemeltem karjaimat és az igézetet kiáltottam

mely megnyitja a túloldalra vezető kaput a Jelek Urainak házaiba:

”A két látóhatár Urai,

őrzői a háromszoros kapunak,

álljon egyiktek jobbra, másiktok balra,

amikor a Csillag trónjához emelkedik és uralja jelét.

Igen, Arulu sötét hercege,

nyisd meg a sötét kaput, a rejtett birodalmat

és engedd szabadon őt, kit fogva tartasz.

 

Halljátok, halljátok, halljátok

Sötétek és a Fényesek

– és titkos nevüket mondtam, a tudomásomban lévő kiejtéssel -

halljátok és engedelmeskedjetek szavaimnak.”

 

Lángra gyújtottam körömet és Hívtam Őt

a tér síkjai mögül:

”Fény lánya térj vissza Aruluból.

Hétszer és Hétszer

keltem át a tűzön.

Az ételt és az italt elkerültem

Hívlak téged Aruluból,

Ereskhegal országából.

Megidézlek Fény királynője.”

 

Akkor előttem megjelentek a sötét alakok;

igen, ők voltak Arulu Urai,

Előttem szétvált soruk

és a Fény Úrnője elszabadult.

 

Megszabadult az éjszaka uraitól,

ezután szabadon élhetett a földi Nap Fényében,

a Fény gyermekeként.

 

Halld és fogadd meg gyermekem a tanácsot.

A mágia tudás és nem egyéb mint törvény.

Ne félj a benned rejlő erőtől

mert az is a törvényt követi, éppúgy mint a csillagok.

 

Tudd, hogy annak ki tudatlan

a tudás varázslat és nem törvény.

De tudnod kell, hogy tudásoddal

a Nap közelébe kerülsz.

 

Halld, gyermekem és kövesd tanításom,

ha a Fényt keresed.

Sugározd a körülötted lévő emberekhez a közéjük való fényt.

Kövesd és tanuld meg a varázslatot.

Tudd, hogy minden erő tied ha akarod.

Ne félj az úton, mely a tudáshoz visz,

hanem kerüld a sötétség útját.

 

A Fényt magadhoz veheted, mert tied.

Szabadulj meg béklyóidtól és felszabadulsz.

Tudd, hogy lelked rabságban él, melyet

a félelem tart fogva.

 

Nyisd ki szemed és lásd a Napfényt.

Ne félj attól, ami tiéd.

A félelem csak azt riasztja, ki nem látja a sötétet,

mely a sötét Arulu Uraitól származik.

Igen, tudd meg, hogy a félelem azok számára valós

akik félelmeik rabságában élnek.

 

Rázd le láncaid, gyermekem,

és sétálj a győzedelmes napon a Fényre.

Gondolataid ne tereld a sötétbe, és biztosan

eggyé válsz a Fénnyel.

 

Az ember azzá lesz, minek gondolja magát,

a sötétség testvérévé vagy a Fény gyermekévé.

Jöjj a fénybe gyermekem.

Lépj az Útra, mely a Naphoz vezet.

 

Halld és kövesd a bölcsességet.

Használd a szót melyet átadtam.

Használd. Erőt és bölcsességet nyersz az úton.

Keresd és találd meg a kulcsot melyet adtam

és örökké a Fény gyermeke leszel.