Emlékezni jó, fellapozni életünk könyvét. Sok szép és kevésbé szép emlékek sorakoznak benne.
A lapok lassan megsárgulnak, az emlékképek is kicsit halványabbak, de egy-egy régi dal újra arra biztat bennünket, hogy kutakodjunk a múlt lapjai között. A rosszat próbáljuk az utolsó sorba kényszeríteni, de a jót a szépet, ami igazán gazdaggá teszi az embert, olykor emeljük ki a hétköznapok szürkeségéből.
Én is szívesen emlékezem, nosztalgiázom, s milyen jó.

Nagy séták a Duna partján, a Margitszigeten, a Rózsakert és azok az édes csókok....Még most is megborzongok, ha eszembe jut. A Palatinus strand, hol majdnem sikerült megfulladnom, de az élet kegyes volt, mert mellettem termett a megmentőm és kihúzott a vízből. Szóval mindenkinek vannak emlékei, amire szívesen gondol vissza.

Most ezzel a dalommal is ezt teszem, s hallgassátok szeretettel.