A nagy utazás...
Helena

Minden porrá lesz egyszer,
S ha én már nem létezem,
Elég egy angyal érintése
Ki megfogja majd, a kezem.

Ajkamon dermed a szó,
Örök álmomban éled a magány,
Egy érintéssel nyílik az ég,
Reszkető szívemben él, ami szép.

Zord felhők haragja, ha tátong,
Vagy hív majd a messzi kék…
Felhők között suhanva szállok,
De visszahúz Hozzád, ami volt, ami szép.

Nehéz lesz elmennem….
De ki elmegy olykor visszatér,
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak,
Ölellek féltőn, mint egykor rég.

Berepülök Hozzád minden éjszakán,
Fentről vigyázom sorsodat,
Egy felhőn megülve magányba zárva
Leküldöm Néked szellő sóhajomat.