Karjaim indái…
Helena

Az éj köntösébe rejtőzködött.
Tüzes szerelem hamvából éledt
a reszkető dús lombú fák alatt.

Vágyott csókjaiddal most vetkőztetsz,
s ruháim lábamhoz hullnak, mint ősz
lombjai a puha avar ágyba.

A fövenyen táncot lejt a mámor,
s ujjaim, mint kapaszkodó, kúszó
indák, szövik át csípődnek ívét.

Szemem lehunyom, fátyolába rejtem,
jobban lássalak… és elmerülök
édes bódulatod lüktetésében.

Karjaink végleg átszőtték egymást,
s öleinkben vágyunkkal megbújva,
örökre egymásba temetkeztünk.

Nagyon szeretem a tavaszt, s azt hiszem nem vagyok egyedül. A tavasz érkezése más illatokat sodor az ember orra elé. A virágzó fák, mintha menyasszonyi díszbe öltöztek volna, s csak arra várnak, hogy sorsuk beteljesüljön, ledobják ruhájukat.
A tavasz a szerelmet a megújulást hozza el nékünk, s arra biztat mindenkit, hogy öröm élni, és hogy tartogat számunka valami szépet.
Sok szépet Néktek, és sok-sok boldog tavaszt!

Tavaszi borzongás…

Helena

Tested fáradt, karomban megpihen,
s a fukar idő őzlábon oson…
Ablakom alatt borzong a tavasz,
lyukas a zsák, de hordja melegét
ez a kis pajzán ravasz.

Kikeleti dalt langy szellő suttog,
örül a virágot fakasztó ág,
s ha olykor felénk zord felhő támad,
issza már áldását: fű, fa, virág.

Pont nyolcat üt, s a mutató kiált,
indulni kell, de karom még ölel…
Egy sor teendő vár...

Múltunk…
Helena


Rózsás hajnalunk álmosan szendereg…
madarak édes dalt, csak nékünk zengenek.
Vajúdva indul nélküled a nappal,
Telve vagyok kimondatlan szavakkal.
Múltunk, ifjúságunk kincsét leplezi,
Múló éveket hiába keresi.
Fájdalmam gyöngyeit titkolva törlöm,
Múlik az élet… kicsit még, gyötörjön.

"A csók az érzéki vágy mélységének kifejezőeszköze. Lehet mélyreható, vagy akár az ajkat csak éppen érintő leheletfinom. Ha benne van a szenvedély, akkor olyan közel vihet egymáshoz két embert, mint semmi más!
Csókot adni és kapni csak úgy érdemes, ha mindketten egyforma hevességgel vesznek részt benne. Ez alapvetően nem nehéz, hiszen ha két ember egymásra hangolódik, és ilyen közelségbe kerül, akkor minden szinten összekapcsolódnak, és kölcsönösen emelik egymást maguk mellé."

Reszket a lelkünk...
Helena

Ha fáj a csók, és jaj, csak reá a válasz,
Csillogó szememben könnyeket is láthatsz.
Minek a kín?