Karjaim indái…
Helena

Az éj köntösébe rejtőzködött.
Tüzes szerelem hamvából éledt
a reszkető dús lombú fák alatt.

Vágyott csókjaiddal most vetkőztetsz,
s ruháim lábamhoz hullnak, mint ősz
lombjai a puha avar ágyba.

A fövenyen táncot lejt a mámor,
s ujjaim, mint kapaszkodó, kúszó
indák, szövik át csípődnek ívét.

Szemem lehunyom, fátyolába rejtem,
jobban lássalak… és elmerülök
édes bódulatod lüktetésében.

Karjaink végleg átszőtték egymást,
s öleinkben vágyunkkal megbújva,
örökre egymásba temetkeztünk.

"A csók az érzéki vágy mélységének kifejezőeszköze. Lehet mélyreható, vagy akár az ajkat csak éppen érintő leheletfinom. Ha benne van a szenvedély, akkor olyan közel vihet egymáshoz két embert, mint semmi más!
Csókot adni és kapni csak úgy érdemes, ha mindketten egyforma hevességgel vesznek részt benne. Ez alapvetően nem nehéz, hiszen ha két ember egymásra hangolódik, és ilyen közelségbe kerül, akkor minden szinten összekapcsolódnak, és kölcsönösen emelik egymást maguk mellé."

Reszket a lelkünk...
Helena

Ha fáj a csók, és jaj, csak reá a válasz,
Csillogó szememben könnyeket is láthatsz.
Minek a kín?