Nagyon szeretem a tavaszt, s azt hiszem nem vagyok egyedül. A tavasz érkezése más illatokat sodor az ember orra elé. A virágzó fák, mintha menyasszonyi díszbe öltöztek volna, s csak arra várnak, hogy sorsuk beteljesüljön, ledobják ruhájukat.
A tavasz a szerelmet a megújulást hozza el nékünk, s arra biztat mindenkit, hogy öröm élni, és hogy tartogat számunka valami szépet.
Sok szépet Néktek, és sok-sok boldog tavaszt!

Tavaszi borzongás…

Helena

Tested fáradt, karomban megpihen,
s a fukar idő őzlábon oson…
Ablakom alatt borzong a tavasz,
lyukas a zsák, de hordja melegét
ez a kis pajzán ravasz.

Kikeleti dalt langy szellő suttog,
örül a virágot fakasztó ág,
s ha olykor felénk zord felhő támad,
issza már áldását: fű, fa, virág.

Pont nyolcat üt, s a mutató kiált,
indulni kell, de karom még ölel…
Egy sor teendő vár... feszül a nap,
ketyegő óra perceket tördel.

Szemem örül, hiszen már látom, az
almafa sorom virágba borult.
Pihensz... és meztelen vállaidon
ragyog a hajnal... csókommal indult.

Messze még az este... horpadt fénye,
majd az égre borul. Vihar készül…
S már karjainkban vad ölelésünk
reménye éled,
giling-galangja vágyunknak kondul.

Félénk szirom az ablakban kacsint...
pihenne kicsit erős válladon,
sóhajommal tovább küldöm: Röpülj!
Vidd csak szellő, kicsit még szunnyadjon…