Az életem könyvében van még fejezet,

Mit igazán egyedül neked szentelek.

Mikor az öledbe bújva sírok,

Tudod te is csak, azért mert bízok,

Bízok egy szebb és jobb jövőben.

Valamiben, ami hiszem, megváltozik.

Amikor a legnagyobb viharban fény feltörik

És az elesettek, gyávák felállnak

A hazug álnokok elbuknak

Van, amikor csak egy halk rezzenés

A pillanatból is töredék, de értem én.

Lehet, most még úszol az árral,

De te is rájössz unalmas az átlag.

elsuhant az életünk,
mint szív ami megkövült.
jéghideg érintés,
elbúcsuzunk ez nem rémkép.
ez  a valóság,
üres lett a hálóágy
mi őrzi emlékünk
mikor még együtt éltünk
egy terv egy út amin haladunk
már csak foszlány ami itt maradt.
elkopott az érzelem
nem ragozom tovább,
ez már értelmetlen.
mint sasmadár elszállt

most elvállunk, és elszállunk
mint érzelem ellágyul
a szív megy oly buta, és suta
dobbanása heves volt mert sok a vita
boldog percek oly megható
de elmúlt minden győzőtt a rosszakaró
a zöld szemű szörny a féltékenység
tudod jól véget ért

már másé hűtlen szívem
mit kidobtál egy decemberi reggelen
kínlódva folytak a hónapok
egy álom kép mi megmaradt nekem
ennyi és épp elég
hogy szakítottunk nem bánom én.

Csak ültem ott és néztem ki a fejemből, nah nem is inkább őt néztem.
 Ahogyan az ajkain felvillan egy egy mosoly szikra,
és mintha kicsit az arca is elpirulna,
tekintete pedig röpke pillanatig rám villanna.
Játszik velem, folyton csak játszik.
Angyal szárnyai vannak, közben démon szarvak nőnek a fején.
Valami szomorú, ideges bizsergető érzés járja át a testemet,
megállapodván a hasamban, valahol gyomor tájékon.
 Hihetetlen, kissé hányingert keltő fura dolog bújt el az alhasamban.

Tudod, biztosan neked is ismerős a szitu. Amikor rá jössz mindenek oka van, amikor felismered, hogy a dolgok sokkal hamarabb kezdődtek mint sem hinnénk Amikor a kirakós darabkái a helyére kerülnek, és egyszeriben mintha egy izzó gyúlt volna a fejedben és minden világossá válik. Hiszel a sorsban, a véletlenben? Vagy az életünket a döntéseink formálják?? Amikor egy vadidegennek kiöntöd a szíved, amikor egy vadidegen neked önti ki a szívét. Amikor látod a jeleket, de tudomást sem veszel róluk. 
Sétálsz a napsütésben és valamire vársz, csak egy mosolyra, csak egy pillantásra de semmit, egyszerűen semmit nem kapsz.