Kis türelmet...
Az életem könyvében van még fejezet,
Mit igazán egyedül neked szentelek.
Mikor az öledbe bújva sírok,
Tudod te is csak, azért mert bízok,
Bízok egy szebb és jobb jövőben.
Valamiben, ami hiszem, megváltozik.
Amikor a legnagyobb viharban fény feltörik
És az elesettek, gyávák felállnak
A hazug álnokok elbuknak
Van, amikor csak egy halk rezzenés
A pillanatból is töredék, de értem én.
Lehet, most még úszol az árral,
De te is rájössz unalmas az átlag.
Az égen egy repülő siklik éppen,
Afrikában sok kisgyerek fekszik alatta éhen.
Mikor eleged lesz mindenből,
Egyedül a zene dönt!
Hogy most épp pasizol, nőzöl?
Leszbikus vagy éppen amazon, ördög.
Ilyenkor még az se baj, gyémánt törjön.
Amikor a szíved éri díszlövés,
Hátat fordítasz, hátba már szúrtak rég.
Te is tudod milyen, ha elárul,
Az, aki féléve szédít, elcsábulsz.
Mikor előjön az ösztön,
Aztán senki meg sem állít,
De már késő hibázik.
Ez lett, ezt kell szeretned,
De akár fegyvert is szerezhetsz.
Amivel szétlősz egy-két szerzetet.
Akit ha olyanod van le is, tepersz.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!