elsuhant az életünk,
mint szív ami megkövült.
jéghideg érintés,
elbúcsuzunk ez nem rémkép.
ez  a valóság,
üres lett a hálóágy
mi őrzi emlékünk
mikor még együtt éltünk
egy terv egy út amin haladunk
már csak foszlány ami itt maradt.
elkopott az érzelem
nem ragozom tovább,
ez már értelmetlen.
mint sasmadár elszállt

most elvállunk, és elszállunk
mint érzelem ellágyul
a szív megy oly buta, és suta
dobbanása heves volt mert sok a vita
boldog percek oly megható
de elmúlt minden győzőtt a rosszakaró
a zöld szemű szörny a féltékenység
tudod jól véget ért

már másé hűtlen szívem
mit kidobtál egy decemberi reggelen
kínlódva folytak a hónapok
egy álom kép mi megmaradt nekem
ennyi és épp elég
hogy szakítottunk nem bánom én.
elengedlek s tedd te is ezt
köztünk emléken kívül más nem lehet

lehajtom felyem egy néma perc,
kezem szívemre helyezem
rólunk így emlékezem
a közös múlt a sok kép
boldog órák hónapok évek
már csak előre lépek én.
nem voltál első, s nem vagy utolsó sem.
gyűlőlöm  a szerelmet mégis lesz tudom még.
imádom ezt a szenvedést
édes csók az ajkamon,
méreg ez, de adok és kapok még
szerelem rohadt szar dolog tudom jól
de kinem hagynám ez a utószó