Tudod, biztosan neked is ismerős a szitu. Amikor rá jössz mindenek oka van, amikor felismered, hogy a dolgok sokkal hamarabb kezdődtek mint sem hinnénk Amikor a kirakós darabkái a helyére kerülnek, és egyszeriben mintha egy izzó gyúlt volna a fejedben és minden világossá válik. Hiszel a sorsban, a véletlenben? Vagy az életünket a döntéseink formálják?? Amikor egy vadidegennek kiöntöd a szíved, amikor egy vadidegen neked önti ki a szívét. Amikor látod a jeleket, de tudomást sem veszel róluk. 
Sétálsz a napsütésben és valamire vársz, csak egy mosolyra, csak egy pillantásra de semmit, egyszerűen semmit nem kapsz. Tudod én még hiszek a véletlenben, az álmokban, minden hülye naiv csajos ábrándozásban. 
Ültem ott melletted, és akarva akaratlanul megosztottam veled életem minden egyes részét. Nem mondtam semmit, de túl hangosak voltak a gondolataim. De lehet, hogy a hevesen dobogó szívem árult el. Vagy az a kis kacér mosoly a számon. Vagy az a nézés, amit mindenki emleget. Nem tudom biztosan. De lehet, hogy a csillagok súgtak neked, azon a titokzatos nyelven amit csak mi értünk. De megértetted minden egyes halk sikolyom, megfogtad a kezem éreztem, életet leheltél kicsi kis testembe. Valahogy tudatlanul is felsegítettél a földről, és ezért köszönettel tartozom neked. 
De mindig új szelek jönnek, új utak lesznek kikövezve.Én újra és újra elmegyek, és visszatérek kis magányos világomba. Ahol minden rejtve van, ahol minden szomorú, ahol semmit nem értek, ahol fájnak az emlékek, ahol már nem tudok mit tanácsolni magamnak. Ez a hely csak fájdalmakkal teli, mégis, valahogy mégis mindig itt vagyok a legboldogabb. Itt mindent újra élhetek, emlékek peregnek. Elmém pedig elhasad, és nem is veszem észre az idő hogy elszaladt. Már fel kéne nőni, hagyni a csajos csacskaságot, és végre nőként viselkedni. De mint reggelente rendszerint visszahúzom a paplant a fejemre és észrevétlenül álmodozom tovább.... Lenne kedved velem álmodni???