Széles látóhatár mentén ülök
révedő tekintetem a messzeségben,
mind ez enyém, s szabad vagyok
nem zavar semmi sem e merengésben, ábrándozok.
Szemem íriszén át, szivárványként hat rám a világ,
és csak szívom magamba ezt a sokszínű csodát.
Jó hogy itt ...még itt vagyok
sejtem mit érezhetnek a boldogok.
Gondolataim s vágyaim
madár szárnyakon libbennek messze el
hét határon és tengerek felett,
rám telepszik könnyű lepelként az élvezet.
Csodállak, szeretlek téged nagy világ,
földed s eged rendez előttem mesés orgiát.

Ezernyi méhecske zümmögve zsongja körül a fát
szorgalmasan gyűjtve virágából a mézet s annak ízes zamatát.
Tavasz ó mennyire vártunk téged,
kiszabadult börtönéből is a lélek.
Szabadok vagyunk beszívjuk a tavaszi záporok illatát
becsukjuk szemünk és dúdoljuk a szívünk dallamát.
Tadam, tadam hallod-e dobot kedvesem?
Szeretlek Téged súgja füledbe szerelmesen.
Megújjult élet kertünkben s szívünkben egyaránt
barackfa virága szórja lepke szirmait reánk