Csend szonáta



Alszik a világ

sötét leple alatt

szunnyad a holnap

milliónyi lélek fáradtan piheg

nem tudja a mát a jövő mivel lepi meg.



Álmok szövődnek

félelmek, avagy szerelmek hálójában

a vágy dallamára, táncol az élet

a csend szőnyegére ritmussal lépnek

a jövő nemzedékek.



Minden pihen

fáradt súly alatt, könnyűvé válik a test

pihen a szorgalom, pihen a rest

csak az óra ingája kattan ide-oda

s lassan az éj is ellebben tova.



 Hosszan nyújtózva ébred a reggel

még harmat cseppen a madár álmos dalára

és virág nyitja ki szirmait

hogy megpihenjen egy kedves kezében

búcsúzik az éj a világ zajos tenyerében.