Széles látóhatár mentén ülök
révedő tekintetem a messzeségben,
mind ez enyém, s szabad vagyok
nem zavar semmi sem e merengésben, ábrándozok.
Szemem íriszén át, szivárványként hat rám a világ,
és csak szívom magamba ezt a sokszínű csodát.
Jó hogy itt ...még itt vagyok
sejtem mit érezhetnek a boldogok.
Gondolataim s vágyaim
madár szárnyakon libbennek messze el
hét határon és tengerek felett,
rám telepszik könnyű lepelként az élvezet.
Csodállak, szeretlek téged nagy világ,
földed s eged rendez előttem mesés orgiát.