Megismertem jelenlétedben,mosolyod,

Beszédedben pedig a stilusod.

Minden mozgásod s tekinteted,

parányi kis morzsa darabkád

itt maradt,pedig nem akartad...

Szobádban-Bezárkozva,csupán irogattad

leveleidet,bűntetve szűz lapjait

az üdvözlőlapnak s levélnek...

 Ismerkedni akartam-de zavartalak.

Menekülésedben mások is -csak-zavartak.

a konyha,szoba-ebédlő-útadat állta-

s mi ugyanúgy-

Végre,lehigadva-megadtad magad

nekünk s a mai napnak.

itt voltál kicsit,elveszve magadnak-magadban-

Emléked itt maradt.

Rég másfelé jársz,s mégis,

Egy morzsányit nálunk hagytál.

Köszönjük Istennek:azt hogy vagy s voltál.

Maradt a miénk ami lehetett

de-emlékeinket,már sehogy sem veheted el...