..Az utóbbi  időkben,nincs munkahelyem,volt pár agyinfarktusom ami nyomán,nehezebben mozgatom a jobb kezem,egy ideig nehezebben fogalmaztam,és minden munkám elvégzésében,nagyon sok fáradságot éreztem-
Gyermekeim felnőttek már ,és családjaikban külön élnek,de mivelhogy nehéz körülmények között,én sokszor azon kaptam magam-aggódok-persze nem terveztem előre,és nem beszéltem meg magammal,de ez annyira rám hatott,ráadásul az a tudat szinte lebénította a gondolat menetemet hogy nem tudok rajtuk segíteni;egyik fiam külföldön missziómunkásként,és lelkipásztori feladatokat végez családjával Ukrajnában,másik gyermekem pedig a Budaörsi gyülekezetben a dicsőítő csoport vezetője,ö és felesége egyszerre veszítették el munkájukat,már több mint 1 éve és nem kaptak még sehol állást.A kis nyugdíjamat amit kapok szinte fele gyógyszerekre megy ,a többi pedig a mindennapi rezsi +eledel-persze a férjem dolgozik,de az ö fizetése sem nagy abból pedig a többi dolgokra megy a pénz,mert van még három gyermekünk...na jól össze kavartam a magamról írt híreket-de nem is erre akartam összpontosítani...Az Ur elé álltam Aki a Zsolt.37:25-el fogadott újra:
"Gyermek voltam,meg is öregedtem,de nem láttam,hogy elhagyottá lett az igaz,sem azt, hogy gyermeke koldussá vált"...Kedveseim-tudom ez ige mindenkinek ismerős,nekem is,és mégis annyira új lett...Aki az Ur gyermeke-az igaz is mert megigazult Jézus Krisztus vérében,IGAZ...hogy él,mit tesz,mit mond,hogy gondolkodik az IGAZ ember?...én !!!...amint másként gondolkodom mint ahogy Ő szeretné-már nem vagyok igaz.Legnagyobb vágyam az volt hogy-és tudom mindenkinek akinek gyermeke van :AZ Ur gyermeke legyen,...arra nem is gondoltam hogy valamikor anyagi problémákkal néznek szembe,természetesnek véltem,naivan hogy ez elkerüli őket,mert az Ur mindent"csak úgy" kirendel számukra...de szembe kelet nézek magammal: IGAZ vagyok-e az Ur előtt?