Új évben mindig igyekszünk megfogadni olyan dolgokat, amiket eddig még nem csináltunk de mostantól fogunk, vagy éppen olyanokat, amikkel épp most akarunk felhagyni. Azaz új célokat tűzünk ki magunk elé, mert ilyenkor még mindnyájan duzzadunk a kincstári optimizmustól (legalább is néhány napig).
Egy új év kezdõdik: szórakozással, társasággal, evéssel, ivással. És persze elhangzik a jókívánság: „Boldog új évet!” De hogyan lesz „új” ez az év? Egyáltalán hogyan kezdõdik valami „új”? A Biblia egyszerûen felel: „Kezdetben volt az Ige…” (Jn 1,1) Ami igazán lényeges és igazán új – az nem az embertõl indul ki. A kezdet titka Isten beszéde, az ige. Az ige pedig a karácsonykor testet öltött Ige, vagyis Jézus Krisztus. Vele és csakis vele kezdõdhet, ami új, tehát az új év is.

Látszólag tele vagyunk új dolgokkal. A közlekedés, az ipar, a tudomány szinte naponta hoz csodás újdonságokat az életünkbe. De mindattól, ami körülöttünk új – lehet bár lenyûgözõ, varázslatos, vonzó, divatos –, az emberek nem lesznek újjá, nem változnak meg. És az a bizonyos új év pontosan azért nem jön el, mert a boldogsághoz, az újhoz új emberek kellenének. Az ember nem lesz új sem az új ruhától, sem az új lakástól, az új autótól vagy az új munkahelytõl. Valljuk meg, hogy az évben magunkkal visszük a békétlen, nyugtalan szívünket. Az önzõ, szeretetlen, magának élõ énünket. Ez repeszti szét a családot, a házasságot. Ettõl hidegül el egymástól szülõ és gyermek, férj és feleség, ettõl hûlnek ki a baráti kapcsolatok… Mit ér, mit változtat a dolgon, ha a legújabb luxusautóba ülsz is, de te magad maradsz, aki vagy…?

Kezdetben volt az Ige. Vagyis „új” csak az Igével, azaz Jézussal kezdõdhet. Isten kegyelmébõl ma is sokan elmondják: ez nálam is úgy kezdõdött, hogy megütötte a fülemet egy igevers, vagy olvastam a Bibliát, és lassan nyílni kezdett a szemem; láttam egy képet, amely visszataszító volt, és ebben a visszataszító képben önmagamra ismertem. A zsoltáríró így mondja ezt el: „…utolértek bûneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13; Károli-fordítás) De az ige által sokan megismerik Jézust is. Õ éles fénnyel világít bele életünkbe. Ebben a fényben be kell vallanunk magunknak: én vagyok a békétlenség forrása, eddig is én rontottam el mindent az életemben, éspedig azért, mert önfejûen jártam a magam útját.

Szép szokás, hogy január elsején boldog új évet kívánunk egymásnak. De ettõl még nem változik semmi: mint mondottuk, a boldog új évhez megváltozott, boldog emberek kellenek. Jézus úgy áll elõttünk, mint aki nemcsak a vizet tudta borrá változtatni a kánai menyegzõn, hanem a régi embert is valósággal új emberré tudja formálni. Az új év kezdetén kapaszkodjunk bele az ige biztatásába: „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)