" Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősit engem."

                                                                                                             ( Fil. 4, 13 )

  Be kell látnom, hogy ahogy telnek az évek, egyre csökken a fizikai erőm, de a lelki erőm, az más! Ma, sokévi hivő életem tapasztalataiból tanulva, több mindent el tudok fogadni, hordozni. De az nem tőlem van! Megtanultam az esésekből, a törések fájdalmából, hogy csak akkor élem túl életem viharait, ha Krisztusban van az életem. Az Ő szárnyai alatt van a védelmem, ott megnyugszom, és megerősödve képes vagyok tovább haladni előre.

  Mindenre van erőm Krisztusban!

  Amikor tűrni kell, amikor rágalmaznak és hamisan vádolnak, amikor megkárositanak, amikor nyilvánvaló hazugságokat mondanak - Krisztusban vagyok?

   Amikor úgy érzem, egyedül vagyok, gyászomban nem ért meg senki, nyomorúságomat nem érzi senki, magányomban nem támogat senki, egyedül vagyok - Krisztusban vagyok?

    A szenvedés, a gyász, a nélkülözés, a megalázás, az elhagyatottság, a nagy testi fájdalom idején nem látunk az orrunkig sem. Ezért kell a közösség, a testvérek, akik figyelmeztetnek: ne féj barátom, szeret az Úr, Ő nem hagyott el.  Isten veled érez, és Ő igazán tudja, milyen a gyász fájdalma. Ezért kell a testvéri közösség, a Krisztus testéhez való tartozás, hogy ha a kéz, a szem is észrevegye, meg a sziv is, és a fájdalmat együtt elhordozzák, egymást támogatva. Hogy tudnál megmaradni Krisztusban, ha nincs aki érted, veled imádkozzon a nyomorúságod idején?

   Amikor műtétem után a fizikai fájdalom szinte elviselhetetlenül gyötört, nem tudtam imádkozni, az Úrral beszélgetni, belezuhantam a fizikai fájdalom mély vermében. Csak egyet tudtam mondani, de azt hittel és biztonságtudattal mondtam: " Uram, tekints az én testvéreimre, akik most könyörögnek értem, hallgasd meg az ő imájukat. Szeretlek Uram. Ámen." Krisztusban voltam, és csak a testi erőm volt gyenge. Tudom, hogy az Úr szeretettel tekintett rám és testvéreim, szeretteim imáiban gyönyörködött.

    Krisztusban vagyok-e, amikor meg kell alázkodnom ellenségem előtt? Van-e erőm, képes vagyok-e megtenni?Tudom-e szeretni azt, aki nyilvánvalóan gyűlöl engem?- Krisztusban, egyedül benne.

    Tudok-e megbocsátani? Van-e erőm a megbocsátáshoz?- Csak Krisztusban  aki engem megerősit.

    Egy ismerősöm mesélte, akinek nemrég meghalt az édesapja, és mellette volt, amikor haldoklott:" Soha nem volt hozzám ilyen közel az apám, mint a halálos ágyán. Szerettem, kedveskedtem neki egy életen át, de ő nem fogydott el engem, mert Krisztusban vagyok, mert az Ő követőjévé lettem. De a halál elengedte makacsságát, és ölelhettem őt holtan is magamhoz, és mondhattam neki, mind olyan sokszor, hogy szeretlek, apám!" ez az ember Krisztusban van, mert nem gyűlölte meg a mindig kemény makacs apját, tudott megbocsátani, és tudta szeretni, ölelni ezt a konok és kérlelhetetlen apát.

   Hányszor makacsolod meg magad mennyei Atyáddal szemben, hányszor forditasz hátat és háborogsz keserű lázadással, mert nem érted, hogy miért kell még mindig szenvedned, hiszen elfogyott már minden erőd? Elfogyott, igen, mert nem vagy Krisztus védő szárnyai alatt. Siess, rejtőzz el Benne, és engedd, hogy " tollaival fedezzen be téged." Így kapsz új erőt és győzelmed lesz a Sátán kinzásai, gyötrései felett - Őbenne. Ámen.