Mt 15,
29-37
Jézus ezután
eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat,
vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind
meggyógyította őket. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és
dicsőítette Izrael Istenét. Jézus ekkor összehívta tanítványait,
s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak
mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy
kidőljenek az úton." A tanítványok megjegyezték:
"Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget
jóllakassunk?" Jézus megkérdezte tőlük: "Hány
kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk." Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán
fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta
tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek és
jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Istenem! Köszönöm, hogy az vagy, aki
vagy: a szeretet. Hiszem, hogy Te vagy a mindenható Isten, és eléd jövök, hogy
hódoljak neked. Bízom benned, mert tudom, hogy bármit megtennél értem, és én is
meg akarom tenni érted mindazt, ami kedves neked. Szeretlek téged, mert te
előbb szerettél engem. Hálát adok, hogy ismerhetlek!
Uram, erősítsd bennem a hitet, hogy Te mindig
megadod, amire szükségem van!
Mind
meggyógyította őket: Jézus azért jött, hogy megszabadítson
minket a bűntől és annak következményétől, a haláltól. Megváltói küldetésének
egyik ismertetőjele a betegek gyógyítása: ennek láttán a nép dicsőíti Izrael
Istenét. Jézus nem tömegesen gyógyít, hanem mindenkivel külön foglalkozik.
Képzeljük oda magunkat Jézus mellé, és nézzük, hogy bánik az eléje hozott
betegekkel. Megszólítja őket, meghallgatja őket, rájuk teszi a kezét. És amit
csak Ő tud: olvas a szívükben. Átérzi nemcsak a testi, hanem a lelki
fájdalmaikat is. Ránk is vár az Oltáriszentségben, hogy odavigyük elé a
nehézségeinket, szívünk bánatát, és nála keressünk gyógyulást.
Nincs mit enniük. A Teremtő Isten pontosan tudja, hogy itt a
földi életben az embernek szüksége van a testi táplálékra is. Jézus nem várja
el, hogy az Őt követők, az Őt hallgatók lemondjanak erről. Figyelmes
szeretettel gondoskodik róluk. Ahogyan Jairus leányának feltámasztása után is
az első dolga, hogy ételt kér a kislány számára, így az örömhír hirdetése és a
gyógyítás feladata sem tereli el a figyelmét arról, hogy az emberek éhesek.
Azonban azt is tudja, hogy van egy olyan éhség, amit nem tud bármilyen táplálék
kielégíteni. Korgó gyomrunk emlékeztessen minket arra, hogy a lelkünket is
táplálnunk kell. És Jézus nem akármilyen táplálékot ad nekünk: saját magát az
Eucharisztiában.
Ti
adjatok nekik enni! Jézus azt akarta, hogy a kenyérszaporítás
csodájának megvalósulásához a tanítványok is hozzájáruljanak. Ők azok, akik
átadják Jézusnak azt a kevés élelmet, amijük van, és ők azok, akik az áldás
után szétosztják azt az emberek között. Az apostolok nélkül nem jut el a
táplálék az éhes emberekhez. Jézus bennünket is kér, hogy nagylelkűen adjuk oda
neki mindenünket, bármilyen kevésnek is gondoljuk azt. A csodát Ő műveli, de
azt szeretné, hogy közreműködjünk benne. Advent jó alkalom arra, hogy Isten
megsokasítsa azt a keveset, amit ajándékba tudok adni másoknak. Elsősorban az
időmet, a figyelmemet, a türelmemet, az elfogadó szeretetemet.
Jézusom, úgy érzem, hogy szegény
vagyok, és amim van, az alig elég saját magamnak. Segíts, hogy bízzak benned,
és oda tudjam neked adni ezt a keveset! Hiszem, hogy Te az én kicsiségemmel is
képes vagy csodát művelni. Köszönöm, hogy arra hívsz, hogy megváltói küldetésed
részese legyek.
Ma
erőt veszek magamon, és Isten segítségét kérve megteszek egy olyan
jócselekedetet, ami nagyon nehéz számomra.
Kommentáld!