Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek.
Filippi levél 4, 4.

Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyülölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyülöli és keményen megtorolja a bünt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bunösöknek, hanem szenteknek szól. A bünösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bünétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétol megszabadult, az öröm magától jön.
Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi büneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, – szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.