A világteremtő erő az élet kiteljesítését, magasabb szintre emelését várja el tőlünk, ami csak akkor valósulhat meg, ha tudati látókörünk kitágul, és oda tudunk figyelni a világmindenség általános igazságaira. A mi viszonyulásunk az élethez teljesen tetszőleges. Ez azt jelenti, hogy szabadon rendelkezünk sorsunk felett, mi döntjük el, hogy az élet kiteljesítését valósítjuk meg, vagy pedig  csak személyes érdekeink, biológiai szükségleteink, szenvedélyeink kielégítését választjuk. Azt azonban nem lenne szabad szem elől téveszteni, hogy a világteremtő erő, Isten, a maga akaratának megvalósítását végbeviszi, akár elfogadjuk azt, akár nem.

Aki nem fogadja el a magasabb rendű életfeladatot, éppen azt utasítja el, ami az embert emberré teszi. Mi pedig a földhöz kötöttséget választjuk, földi javakat gyűjtünk, test szerinti jólétre, testi vágyaink kielégítésére törekszünk, észre sem vesszük, hogy életünk, éppen ezért, soha nem lehet sikeres, nyugodt és boldog. Nem látjuk meg, hogy ennek az oka az, hogy valójában nem emberi sorsunkat teljesítjük ki, mert az ember nem földhöz, hanem magassághoz kötött lény. Nem a föld, hanem a menny az igazi otthonunk. Igazi emberi értékünket tudati és a szellemi gazdagságunk adja.

Életünk, világunk akkor sikeres ha magasságok felé fordítjuk figyelmünket és az onnan alásugárzó fényár visszatükröződik arcunkon. Ámen!