Az élet folyamata sokszor felfoghatatlan számunkra. Miért is van az, hogy egy kortynyi boldogság után rögtön innunk kell a keserűség poharából, s mindez eltölti életünket, teljesen elnyomva a derű ízét, megtapasztalását. Igaz ez? Gondold végig: a napsütés gondtalanságába vadul tör be a rossz idő, villámló nyílvesszőit dobálja szerte szét; a kisgyermek békés csendjéből hangos robajjal tör ki; és jól ismerjük a történetet: hét ínséges évet hét gazdag követ.
A XXI. század világa rengeted elvárással áll az emberek elé, és természetesen el is várja, hogy mindezzel éljenek is. Légy gazdag, szép, öltözz ízlésesen, légy mindig türelmes és megfontolt; ne is ismerd a súlyfelesleg fogalmát, légy olyan, mint a televízió képernyőjéről visszaköszönő sztárok, modellek; egyszóval fogadd és alkalmazkodj a fentről irányított és kitalált eszmékhez!
Ezen adások vétele, az intések és elvárások kavalkádjából magadat kizárva voltál már boldog? Szaladtál már végig önfeledten kacagva a teremtett világ dimbes-dombos rétjein; érintette arcodat hűs szellő, szárította a szélben viháncoló hajadat napsugár; átélted legalább egyszer igazán az élet adta örömöket; tudtál-e örülni a minden reggel felkelő napnak, amelynek folytonossága monotonon hat, de éppen ezzel a megújulást, az újra útra kelést motiválja bennünk; tudod őszintén viszonozni a szembeötlő mosolyokat; érzed, hogy hasznos vagy a világ, Isten számára; egy kitűnően sikerült dolgozat vagy egy finom vacsora elkészítése után kaptál dicséretet; érezted valaha, hogy te vagy a király, tiéd a világ, azt csinálhatsz, amit csak akarsz; voltál már a középpontban, érezted annak dicsőségét, hogy sok-sok tekintet szegeződik rád; érezted magad fontosnak, számított a véleményed, jelenléted, léted egy bizonyos társaságnak?
És mikor nagy hirtelenséggel zúdult fejedre ezernyi teher, mit tudtál tenni? Könnyű ráfogni valaki másra, Isten csalhatatlanságát kétségbe vonni, becsukni a szemeket, és nem nézni szembe a szomorú valósággal. Mindenki, szerintem te is, írásom olvasója, érezted már magad egyedül. Valóban? Érezted már magad nagyon egyedül? Voltál már annyira kétségbe esve, hogy nem érdekelt a holnap; hogy már mindegy volt neked, hogy a nap fényesen világít-e vagy esőre állt az idő? Érezted értéktelennek, semminek magad? Hallottad ilyenkor felcsendülni magadban a mindenkori nagy kedvencet, a kis herceget, amint próbálja magáévá tenni a rókától kapott tudást: ,,felelős vagy a rózsádért. Az idő, melyet a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan értékessé a rózsádat. Felelős vagy a rózsádért, felelős vagy a rózsádért, felelős vagy a nehéz elvárásokkal teli világunkban boldognak lenni. De Ő, a Mindenható felelős a rózsáiért! Ez tesz téged és a hozzád hasonlókat értékessé. Ez költözteti szívedbe az IGAZI boldogságot. Az Ő beléd is lehelt Lelke által válsz értékké, kiemeltté a többi teremtmény közül.
Ne félj! Övé vagy! Veled vagyok! A te Istened vagyok! Ne legyen nehéz elfogadnunk ezt a roppant egyszerű tényt, hogy minden jó azért történik velünk, mert Ő drágának tart, és becsesnek. Legyen eső vagy napsütés; sírás vagy kacagás; ínség vagy gazdagság, Ő velünk van!