Köszönöm minden versét, kedves József!

Előzmény

Válasz

AZÉRT JÖTTEM
Azért jöttem erre a világra,
Hogy egy lánynak gyújtsam szívét lángra.
A szívemben van annak szikrája,
Az a szikra a szívemnek álma.
Bármennyi lány van a nagyvilágban
Egy leány él csak az én álmomban.
Azaz egy most te lehetsz és senki,
Téged tudlak igazán szeretni.
Te vagy a nap, csillag fent az égen,
Legszebb virág kint a tarka réten.
A csillagot kirakta az égre,
A vágyamat az rakta szívembe.
Természetben minden csak egy hullám
Talán azon jöttél te én hozzám.
Az is lehet Isten akarata,
A kékmadár és annak a dala.
hj

Válasz

Ezt a versez is csak meg köszönni tudom!

KÖSZÖNÖM !

Válasz

ez tetszik önnek?

Válasz

ezt önnek irtam kicsit sietve de a lényeg ott van--hj

KEZED


Csuklódból ered az erdő – a kezed,
Ujjaid, öt szél kócolta fa.
Körmeid fészkek – madarak otthona.
Körömágyad lemenő Nap,
Az apró ráncok – száz patak.
Szőrszálaid – füvek.
Anyajegyek – hegyek.
Ökölbe rándulásod
leszegett eső nélküli,
gyürü fonta ujjak,
Szerelmes –ölelése.

hj

Válasz

Drága Barátom! Szeretném még egyszer lefesteni az anyámat ! Ahogy Ön látja mintha szívem rejtett hangja szólna...

Előzmény

Válasz

ANYA VAGY


Kinyitom szobája ajtaját.
Feláll… és felemelt fejjel kisétál.
Lába alatt recseg az öreg föld,
Tenyerében mosolyognak az évek,
Sóhajában dúdol a sok a könny, mely összefolyt.
S mint régen, minden beteg levél előtt letérdel.
Életet ad ujjaival, örömet mosolyával.
Bólint az öreg fa, jutott egy reccsenés minden napra.
És bólogatnak a lombok, tőlük kaptad a hűvös árnyékot.
Úgy hallgatod, hogy meg sem hallod,
Betelve füled hívó szavakkal,
Szemed sugárzó arannyal,
A nap lihegő csendje,bársonyt vet hű szívedbe,
S mire nyugovóra tér,
A homlokára hullott haja-derekáig ér.
Üldögélj a csendben, a hold sétál asztalodon.
Álmodj a kútba hűs vödröt,
És álmodj nagy kereket, mely a világ végéig elvezet.
És álmodj új bölcsőt, sok gyereket,
Kiket körbevesz lágy lehelet.
Anya vagy-az maradtál,
Ősz hajaddal bújócskáztál.
Válladról a múlt lepereg,
Kérlek, ölelj át bennünket,
Kezeddel altasd el testünket,
Hunyd le te is szemed-, hogy holnap velünk ébredj!
hj

Válasz

Ez a verse tetszik talán a leginkább
üdv ilona

Előzmény

Válasz

FÁRADTSÁG


Késő van.
Lehulló ruháid átlépve
Fáradt tested megpihen,
Az álmok kertjében.
Még nem alszol, szobád tompa csendje
Rátapadt a falakra,
Az izzadt mennyezetre.
Susog a diófa az udvaron,
Megreccsen az ablakkeret,
S halkan kopognak az esőcseppek,
Kopogják, hogy elrohantak az évek.
Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.
A szíved mélyén a múltad feltárja.
Ujjaid billentyűként megmozdulnak,
Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,
Feledd tested zsibbadását.
Lábaid rándulását,
Könnyeid csordulását,
Szíved szorítását,
Gyermekek és öregek kiáltását.
Feledd a falak piszkosságát,
Feledd, ami fáj, feledd a múltat,
De csak a rosszat.
Mert Te a jelen vagy-az erőnk.
Kezeddel sok szívet átölelsz,
Mert mindenkit szeretsz.
Görcsösen kapaszkodsz munkád gyökerébe,
Add át a tudást, a szeretetet,
Az emberek-halálig őrző szívébe.
hj

Válasz

Kedves József!

Öntől kapom a legszebb hozzá szólásokat

Köszönöm
Üdv Ilona

Előzmény

Válasz