Roelant Jonker, aki több mint egy évtizede figyeli meg a papagájok viselkedését, rámutat a városban való háziállat-létezés nehézségeire, mely különösen Nyugat-Európában és Észak-Amerikában jellemző. Azt mondja: „A papagájoknak teljesen újra kell gondolniuk, hogy mit ehetnek, mert a legtöbb növényt és fát, amikkel ebben az idegen környezetben találkoznak, sokszor még csak nem is ismerik.

Milyen gyümölcsök mérgezőek? Bízniuk kellene az emberek által elkészített ételekben? Melyik gyümölcsök tápanyagtartalma elegendő ahhoz, hogy egy hosszú, hideg telet átvészeljenek? Egyébként pedig, mi a tél? - hiszen ez az évszak számukra a természetben teljesen ismeretlen.

Bár a sok negatív körülmény hatására azt lehetne gondolni, hogy az esélyek ellenük szólnak, de a papagájok továbbra is a világ legsikeresebb városi madarai közé tartoznak. Lehetséges, hogy adaptív képességeik abból származnak, hogy képesek tanulni másoktól. Úgy tűnik, hogy ez a képesség a többi madártól való tanulásra a kulcsa a sikeres létüknek a városi területeken.

Az elmúlt tizennégy évben Virginia Bush, egy nyugdíjas angol oktató megfigyelte afrikai szürke papagáját, és rengeteg jelét jegyezte fel a félreérthetetlen intelligenciájának. A csapatban tartott papagájok egymástól is nagyon gyorsan tanulnak, a mozgással és táplálkozással kapcsolatos információk pedig nagyon gyorsan rögződnek a csapatba újonnan bekerülő madaraknál. Az emberi mércével nézett "jó" és "rossz", vagyis kívánatos és nem kívánatos viselkedések is nagyon hamar végigfutnak a falka legtöbb tagján, ez a tulajdonság néha sok bosszúságot tud okozni, mert például az üvöltözés, mint helytelen viselkedés szinten egy ilyen ragadós dolog.