Mivel a madarak reakciói lényegesen gyorsabbak, mint az emberé, ezért sokszor úgy tűnhet, hogy a viselkedés hirtelen a semmiből következett be, előjel nélkül. De ezek a viselkedések azért nem előjel nélküliek. A címben említett skatulyázás azonban könnyen elhomályosítja a problémát. Arra utal, hogy ez a viselkedés egy veleszületett dolog. De ez nincs is, sokkal inkább egy következményről beszélhetünk. Ezért egy okosabb gazdi, miután rájött, hogy a nemkívánatos viselkedés a papagáj környezetére adott válasz volt, megváltoztatja a környezetet, és olyan helyzetet teremthet, ahol a madár képes lesz megtanulni kívánatosabban reagálni.

A címkék (konstrukciók) használata egy adott viselkedés jellemzéséhez a madarat okolja, és arra utal, hogy a madár a hibás. A madár nem hibás. A pozitív megerősítési ötleteket bárki használhatja anélkül, hogy elmélyülne az elméletben. Én a saját tapaztalatomból tudom, hogy a neveléssel az összes, helytelenül gonosznak nevezett hibás viselkedés kinevelhető a papagájokból.

A "gonosz" és a hasonló jelzők alkalmazása a papagájok esetében tehát meglehetősen megtévesztő. Viselkedésleírásaink valóban jellemzik ugyan a jelenséget, de az okot tekintve félrevezetőek. A papagájgondozók észrevételei sokszor sajnos komoly tájékozatlanságot mutatnak, például: "Olyan szemtelen", vagy "Ez egy szörnyű papagáj", illetve a címben szereplő "Az a madár annyira gonosz." Sokan jellemzik úgy a saját madarukat, hogy ok nélkül harap, de azt is hallottam egy tulajdonostól, hogy a papagája "Csak a férjemet szereti". Ezek a kijelentések, bár mind őszinte megfigyelések, de nem segítenek az ok felfedezésében vagy a helyzet megváltoztatásában, ehelyett tévútra visznek. Megoldható problémákat sose szabad fátumként beállítani!