Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
Már nem csak úgy vélem...már nem csak sejtem...tudom....
Én nem játszok szerepet...sem azt, amit más szeretne, sem azt, ami esetleg szeretnék lenni, de valójában nem vagyok.
Mert azok ülnek a körhintán, akik nem hajlandók levedleni a felvett bőrüket. Akik eljátszák azt, amire nem méltóak, ahelyett, hogy felvállalnák magukat minden hibájukkal, árulásukkal, hűtlenségükkel.
Mert nem az a nagy ember, aki nem hibázik. Hanem az, aki felvállaja ostoba tetteit is ahelyett, hogy a szemedbe hazudna.
14 éve | 0 hozzászólás
Fájón szúrnak még mindig, hiába mondja az eszem, talán jobb így. Hiszen Ő már rég továbblépett.
Miért szeretteti meg magát valaki hirtelen felindulásból? Miért hazudik szerelmet, ha igazából nem is az? Miért nem enged a lelkéhez, amikor velem él? Miért lök el hirtelen? Miért generál olyan helyzetet, hogy nekem is el kelljen taszítanom? Miért csak engem érdekel, mi van a másikkal?
És miért fáj még most is?
Talán mert igazából szerettem. Talán mert még mindig.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Hogy is van ez...
14 éve | 0 hozzászólás
Ha szeretsz, ne várj viszonzást. Ha szerencséd van, ideig-óráig kaphatsz apró, vagy éppen felszínes, netán hamis szerelemmorzsákat. A kompromisszumképesség szent zászlaja alatt elnyomhatod jellemed mindazon összetevőit, amit érzésed szerint a szeretett fél valószínűleg nem tudna megemészteni.
Vagy van, hogy nem szeretsz. De hagyod magad szeretni. Ha a kedved úgy kívánja, teheted ezt akár több emberrel. Adhatod önmagad gátlástalanul, mert igazából nem érdekel, mennyire tetszik a másiknak.
Címkék:
Tovább