"Régi jó szokása a

magyar embereknek
Esztendőt temetni összesereglettek.
Esztendőt temetni, újat köszönteni,
Múltból a jövőbe bátran tekinteni.

E szokáshoz híven összesereglettünk,
Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
Búcsút vegyünk annak öröm-bánatától,
Eredményeitől és kudarcaitól.
Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő,
Adásban, termésben nem volt szűkölködő.
Isten megáldotta verejtékhullásunk,
Ha nem is színültig, tele a hámbárunk.
Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek,
Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Barátságot kötni, bánatot felejteni,
Sógorság, komaság összejön vigadni.
Összejön, de szemét a jövőbe veti:
Vajon mit takargat? - folyton azt kérdezi.
Örömet takar-e vagy pedig bánatot?
Sikert, eredményt-e vagy pedig kudarcot?
Ne felejtsd, jó népem, a haladás titka,
Ma is, ezután is, imádság és munka.
Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,
Emberé a munka, Istené az áldás.
Örömmel köszöntelek az Új esztendőben,
Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,
Munkában a nóta vidáman csendüljön.
Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen,
A beállott újévben adja meg az Isten!
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne:
Megértést és békét a népek szívébe,
Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,
Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Adjon az úristen ebben az újévben Víg kacagást, csengőt,
Adjon az Úristen mindnyájunknak Boldog újesztendőt!"