Gyöngyöspatai cigányasszony levele a börtönbe:

Neked írom édes rajkóm senkinek se másnak,
minálunk már a Gárdisták lövész árkot ásnak...
Éjel-nappal menetelnek,nem lophatunk semmit,
nem fáztunk,és nem éheztünk soha még mi ennyit.
megmondom én drága Gazsim,kicsit azé félünk!
Te is tudod,hogy mi spontán bűnözésből élünk...
ezek meg itt másíroznak,mindent megfigyelnek
.-mosolyogva büszkén nótát énekelnek...
Tele van az egész falu fel-alá járkálnak,
rossz dóga van most itt a segílyes cigánynak.
Bezzeg a Magyarok rendesen boldogok
látnád Gázsikám a szemük csak úgy ragyog.
...Összefogtak ezek fiam,nekünk nem is szóltak,
mi a lófaszt csináljunk?-aggyá választ holnap!

ui:a Magyarok feketébe őtöztek,attól tartunk a gárdisták végleg bekőtöztek,
csókol anyu,csomag nincs ,a kannásbor is drága kincs!!!