Mit szeretünk Magyarországban? ♥ a rengeteg gyönyörű-szép magyar lányt ♥ Budapesten a Duna-partot, mikor fújja a hajadat a szél, és látod a csodás panorámát ♥ a magyar borokat ♥ anyanyelvünket, melynek szépsége egyedülálló, nincs még egy ilyen nyelv, ame...ly ennyire gazdag lenne, mint a magyar ♥ a budapesti tereket ♥ a pálinkát ♥ a túrós csuszát ♥ azt, hogy nagyon tudunk szeretni ♥ a Lánchidat, főleg este kivilágítva ♥ a tiszavirágzást ♥ az Erős Pistát ♥ a szüretet ♥ azt, hogy nekem a Balaton a riviéra...és a Gellért-hegy a Himalája ♥ a magyar várakat ♥ a csabai kolbászt ♥ a lecsót ♥ a nagy lapos Alföldet ♥ tavasszal a tiszai holtágak hajnali fényjátékát, ősszel a Pilis rozsdás leveleit ♥ a sajtos-tejfölös lángost, jó sok fokhagymával ♥ a Margit szigetet ♥ kompon menni Horányba ♥ a kilós fehér kenyeret ♥ a Túró Rudit ♥ az Őrséget ♥ a Hídivásárt Szegeden ♥ azt, ahogy a pusztában ég és föld láthatóan érintkezik ♥ a töltött káposztát ♥ Pécset és a Mecseket ♥ Esztergomot ♥ a Káli medencét ♥ a párás hajnalt, amikor "jó reggelt szomszéd"-dal üdvözölnek ♥ a magyaros pincepörköltet ♥ a humort ♥ azt, hogy egy sport eseményen több ezren együtt hallgatjuk, vagy énekeljük a himnuszt és mikor véget ér, valaki mindig elordítja magát Hajrá Magyarország!

HarcosGergely:

Fohász

Hegyen, völgyön mély a hó-
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog-
Puttonyába' mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó-
Siess jobban, Télapó!

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

                                                                                              (   Paulo Coelho   )

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA... 

   / Petőfi Sándor /

Itt van az ősz, itt van ujra, 
S szép, mint mindig, énnekem. 
Tudja isten, hogy mi okból 
Szeretem? de szeretem. 

Kiülök a dombtetőre, 
Innen nézek szerteszét, 
S hallgatom a fák lehulló 
Levelének lágy neszét. 

Mosolyogva néz a földre 
A szelíd nap sugara, 
Mint elalvó gyermekére 
Néz a szerető anya. 

És valóban ősszel a föld 
Csak elalszik, nem hal meg; 
Szeméből is látszik, hogy csak 
Álmos ő, de nem beteg.

NOVEMBER 4. – AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉNEK GYÁSZNAPJA 

2006 – 1956-OS EMLÉKÉV – 50 esztendővel ezelőtt tört ki a forradalom 

Ezen a napon a szovjet néphadsereg páncélosai Szolnokról Budapestre vonultak: segítségükkel megkezdődött a „rendteremtés”. Az új forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek vezetője Kádár János volt, fegyveres erőszakkal számolta fel az október 23-án kitört, ellentmondásoktól sem mentes forradalmat. Az ekkori események tényszerű ismertetése csak a rendszerváltás idején, 1989/90 után valósult meg.

"Elkapod" anélkül hogy tudnád.
 Amikor ma valaki rám mosolygott,
Akaratom ellenére - azonnal- én is rámosolyogtam.
Nem mentem messzire és egy másik emberkével találkoztam aki rámnézett...
meglátta mosolyomat, és anélkül hogy észrevette volna: ő is "elkapta".
A mosolyra gondolván, rájöttem hogy egy szuper dolog...
és arra vágytam hogy körüljárja a földet.
Tehát, ha azt érzed hogy egy kis mosoly bujkál az ajkadon,
nagyon kérlek... ne engedd hogy elvesszen.
Add tovább, és igy együtt sikerül "megfertőzni" az egész világot!

Úgy általában rólunk emberekről!!!!! 

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek, 
A szemünk sír, az ajkunk nevet. 
Azt hisszük másról, hogy boldog talán 
S irigykedünk egy-egy szaván. 
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, 
Gondolatai tiszták és szabadok, 
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, 
Hogy könnyek égnek csillogó szemében. 
Oly furcsák vagyunk mi emberek, 
A szemünk sír, az ajkunk nevet. 
Hazugság az egész életünk, 
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."

"Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd, 
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad, 
És neked is tenned kell valamit azért, 
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad"

Erdélyi fák között 

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél. 
Összel, mikor a hervadás leszáll, 
s az árva fák közt zúgni kezd a szél. 
És tavasszal, mikor a holt mezökre 
az élet lüktetése visszatér. 
Nálunk akkor is hull a falevél. 
Nálunk akkor is búsak a lelkek, 
mikor a rónán pacsirta dalol, 
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol... 

Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat, 
s mi megmaradt: emléke a régi nyárnak, 
az a kevés is mind, mind lepereg..