Mindenkinek van egy MÁV-os sztorija. Errõl ismerszik meg a magyar. Meg a rohadt nagy gyerekoltásos hegektõl. De komolyan: látott már vki más országból jövõket ilyen maradandó sebekkel??

Az én MÁV-os kis akcióm természetesen önnön lúzer mivoltomból indult ki, és az, hogy ebbõl egy ideillõ sztori lett, az már teljes egészében MÁV érdem.

Azt kell mondjam nem kis tapasztalattal rendelkezem az interszitizés terén, idestova 8 éve figyelem a lassú, de biztos haldoklását a Budapest-Pécs táv színvonalának.

Szerencsére nem vagyok egyedül ezen a Földön. A Looser Ltd. részvényeseinek száma egyre gyarapszik. Kolléganõ a minap egy nagyobb részvénycsomagot allokált a következõ történettel.

Alanyunk nem elhanyagolható migrénnel küzdött, amire nagyjából 357 féle 100%-ban hatásos gyógymódot tud 357 ember. A hölgy ezeket a módszereket kombinálva a háromszázötvenhétszer háromszázötvenhetedik verziónál tart váltakozó sikerrel, eredményekkel, hatásokkal, elõre vetítvén, hogy ezen az úton haladva egyszer biztosan meg fogja találni a migrén gyógymódját, Nobel díjat fog kapni és mindenki boldog lesz, csak neki fog fájni a feje?

Na, de a mostani történet arról szól, hogy épp az n + egyedik verziót tesztelte: zacskós tejet fagyasztott és tett a homlokára.

A mai napra egy eposz jutott. Hõsünk egy fiatal megnemértett szakács zseni. El lehet képzelni, hogy milyen fontos számára, hogy jó étel jusson a saját és mások szájába. Ez a történet az õ hõstette.

Testi felépítésérõl annyit kell tudni, hogy 187 cm magas és kb. 65 kg. Ez ugye nem egy szumós testalkatára hajaz, inkább mondanám Lolka stílusnak. (Vagy a Bolka volt a sovány?? Bakker, de régen volt?)

Na, szóval alapvetõen békés és nem túl hangos jellemû barátunk sorsa úgy alakult, hogy élete legszebb síparadicsomát, Paganellát látogatta egy télen.

A múltkor említett motoros beavatási szertartásomnak nyilván nincs még vége. Mért is úszná meg az ember gyereke olyan egyszerûen?!

Kiderült, hogy kell egy alkatrész amire elsõre 30 rupsit mondtak. Kisebb stroke után felmentem az internetre és találtam egy alkatrész boltot, ahol 14ért is utánam dobják. Frankó. Az események összefüggnek, tehát a pinkódos sztorim folyományaként nem rendelkeztem ez ideig pénzzel, így trükkös módon egyik támogatómat odahívtam a bolthoz, hogy a napi betevõ motoralkatrész erejéig megsegélyezzen.

Hadd meséljem el mennyire nem egyszerû 80/B-s nõnek lenni ma Magyarországon. Rettenet jónõnek kellett lennem a hétvégi bugiban, így gondoltam vásárolok egy rettenet jónõ felsõt. Kinéztem egy nyakbaakasztós fehér felsõt, ami ilyen ejtett nyakú, dekoltázskiemelõs. Frankó. Mutatom a hölgynek, hogy azt a felsõt próbálnám fel, ami a babán van, merhogy nem találom a vállfákon sehol. Túlzott kedvességem mondatja velem a hölgy szót a képzõdményre, mert itt egy erõs 40es bagósarcú, tornacipõs, pufimellényes csirkérõl beszélünk, aki szerint dögöljön meg mindenki, aki belép ezen az ajtón.

Verõfényes nyári nap. Mónika megy a közepesen tömött buszmegállóban rettenetesen elgondolkodva. Meredten néz maga elé, összeráncolt homlokkal koncentrál, aki kicsit odafigyel hallja az agytekervények mozgását.

Ezen emberfeletti összpontosítás közepén a ruganyos lépteimmel, a határozott lendületemmel izomból nekimentem egy kukának. Nem keltett különösebb feltûnést a dolog, ez ugyanis egy beton aljú kuka volt, amihez még az én nem elhanyagolható súlyom sem elég, hogy felborítsam.

Wilma vagyok, fiatal felnõtt nõ, aki nagyon olvasott (eddig 2 Asimovot, 1 Egyiptomi Kultúráról szóló könyvet, 1 Leslie L. Lawrence regényt aprítottam fel), ínyenc vagyok az édességek terén (milka és belga bon-bon lopás, bár egyszer megettem egyszerre 2 kg változatos fajtájú csokit is). Különösen kedvelem a wellnes napokat, amikor iszapban, sárban lehet henteregni, ami jót tesz a bõrömnek, szõrömnek és a ráncaimnak.

Õk pedig a haverok:

Sir Roger ? Intelligens külseje mögött játékosság és bölcsesség lapul (mondjuk rendkívül mélyen, de lapul), ugyanakkor mély megfontoltság ? fõleg a mozgás megkezdésének kérdése körül ? jellemzi.