[MN 22.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idõ tájt egy Arittha nevû szerzetes, aki elõzõleg keselyûvadász volt, ilyen téves nézeteket táplált
- Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerûen okozzák az elkövetõ akadályoztatását.
Számos szerzetes meghallotta, hogy Arittha szerzetes, aki elõzõleg keselyûvadász volt, ilyen téves nézeteket táplál : "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezõk, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerûen okozzák az elkövetõ akadályoztatását."
Ekkor azok a szerzetesek felkeresték Arittha szerzetest, az egykori keselyûvadászt.

[MN 21.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkortájt a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok idõt töltött meghitt együttlétben az apácákkal. Olyan meghitt együttlétben töltötte az idõt az apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, hogy ha valamelyik szerzetes elmarasztaló szót ejtett az apácákról a tiszteletreméltó Mólijaphagguna jelenlétében, akkor a tiszteletreméltó Mólijaphagguna megharagudott, kikelt magából, és civakodásba kezdett.

[MN 20.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult
- Szerzetesek !
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, ha egy szerzetes magasabb rendû gondolkozásra törekszik, ötféle képzetet kell idõrõl idõre átgondolnia. Mi ez az öt?
Elõfordul, hogy miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol, aközben bûnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztõk, gyûlöletet gerjesztõk, tévelygést gerjesztõk.

[MN 17.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak.

Rövidebb beszéd [MN 14.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma - Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme." Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: "A mohóság az elme gyötrelme, a gyûlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme", mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyûlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet.

[MN 8.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:
- Uram, a sok különbözõ nézetbõl, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendõ, ha a kezdetüket teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektõl a nézetektõl, ilyen módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?

[ MN 4.]

 

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendõ üdvözlõ szavak után leült elõtte. Elõtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsánusszóni pap:
- Gótama, ezek a tisztes családból származó ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba.

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 2.]

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom elõttetek a különféle indulatok megfékezésének módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól, elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek.

(MAHÁVAGGA I. 56, 60.)

 

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:
- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?
A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.
- Szerzetesek, tíz szabályt írok elõ a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:
Tartózkodás élet kioltásától.
Tartózkodás annak elvételétõl, amit nem adtak.
Tartózkodás a nemi élettõl.
Tartózkodás a hazugságtól.
Tartózkodás a részegítõ italoktól, amelyek mámort okoznak.

[MAHÁVAGGA I.21.]

 

Amikor a Magasztos elegendõnek látta az Uruvélában eltöltött idõt, továbbvándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik elõzõleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá városa mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a magasztos így beszélt a szerzetesekhez

- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek? Lángban áll a szem, szerzetesek.

[MAHÁVAGGA I.6.]

 

- Szerzetesek, két véglettõl kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettõl? Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet.

[MAHÁPARINIBBÁNA-SZUTTA, RÉSZLETEK]

 

. . . Amikor a Magasztos elegendõnek látta a Nádikában töltött idõt, szólt a tiszteletreméltó Anandának:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Vészálíba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Vészáliba. Ott egy ideig Vészáliban tartózkodott a Magasztos, Ambapálí ligetében. [... ] Ambapálí táncosnõ hírét vette:
- A Magasztos Vészálíba érkezett, Vészálíban tartózkodik, az én mangóligetemben!

[CSULLAVAGGA VII. 3.]

 

Ebben az idõben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülõhelyérõl, és felsõruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törõdjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.

[MAHÁVAGGA I. 1, 5-8.]

 

Ebben az idõben a magasztos Buddha Uruvélában, a Nérandzsará folyó partján, a bódhifa tövében ült, miután a megvilágosodása bekövetkezett. És a Magasztos keresztbe tett lábbal ült a bódhifa tövében hét napig egyfolytában, a megvilágosodás boldogságában. [...]
Hét nap elmúltával a Magasztos visszatért révületébõl, és a fa tövébõl átment egy adzsapála vadfügefa alá. Odaérve, leült az adzsapála vadfügefa tövében.

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 36.]

 

[Buddha szól:
- És ekkor, Aggivesszana, még megvilágosodásom elõtt, mielõtt még megvilágosodtam volna, mikor még csak bódhiszattva voltam, ez a gondolatom támadt: "Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegõ. Aki a házban marad, nem képes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszkétaéletnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távozom."

És egy idõ múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelõ szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam.

[NIDÁNAKATHÁ II.]

 

Egy napon a Bódhiszattvának kedve támadt kikocsikázni a palotája melletti parkba. Hívatta kocsisát, szólt neki:
- Fogj be a kocsiba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen. Minden ékességgel felékesítette a legszebbik, pompás kocsit, befogott négy, lótuszszirom színû fehér paripát, és jelentkezett a Bódhiszattvánál. A Bódhiszattva felült az istenek hintóihoz hasonló kocsira, és elindult a parkba.
- Elérkezett Sziddhattha királyfi megvilágosodásának ideje, mutassunk neki jelet!

[NIDÁNAKATHÁ II.]

 

Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelõzõ hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítõ italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen.

A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bõkezû adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:

Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek.

Az Éles Kerék - Fegyver

A tudat képzése a Mahájána hagyomány szerint

 

E mû címe "Az ellenség szívébe hatásosan vágó éles kerék-fegyver."

Szívembõl hódolok neked, Jamantaka,
Haragod szemben áll a Nagy Halál Urával.

1

Habár a gyógyító szép növények kertje nincs messze,
a mérgezõ növények dzsungelében kevélykednek a pávák,
mert nem a kerteket kedvelik,
a mérges növények lényegétõl gyarapszanak õk.

2

Hasonlóképp**, a hõs bodhiszattvák
a világi dolgok dzsungelében maradnak.

A mantra szó az elme felszabadítására utal, és olyan védikus himnuszt takar, amely gyakorlatilag egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elõ.

Egy hiteles gurutól kell megkapni, mert csak így van teljes hatása.

A mantra lehet csak egy szó vagy csak egy mantra-mag (bídzsa), mint például az om (aum) szótag, vagy pedig állhat több szóból is.

Többszöri, alig hallható ismétlését dzsapának nevezik, amely egy nagyon komoly meditációt jelent.

Általában gyöngyökön, illetve imafüzéren történik a mantrázás, mert ez elõsegíti a koncentrációt.

Sziddharta, Kapilavastu uralkodója, aki késõbb Buddha néven létesít Indiában szellemi központokat, boldogan él szeretteivel palotájá­ban. A figyelmeztetések ellenére nem gondol hercegsége védelmére, és egy nap bekövetkezik a tragédia: A szomszéd uralkodó jól felfegyverzett seregével megtámadja Kapilavastut. Feleségének és két gyermekének egy kis lényszerû segítségével sikerül megmenekülnie ...