Wowowow. Tarantino kedvenc mozija, Zsigmond Vilmos mint operatőr, 3 Oscar-jelölés, Burt Reynolds egyik legjobb alakítása, és én eddig még nem láttam? Magam sem értem, hogy történhetett ez, de végre (Raoul kollégának köszönhetően) eljutottam James Dickey könyvadaptációjához, és én ezt eszméletlenül élveztem!

Van négy középosztálybeli főszereplőnk, akik golfozás helyett inkább a hamarosan egy hatalmas, halott tóvá váló Cahaluwasse-folyón akarnak lekenuzni Orie-ből Aintry városáig. Ed a tisztes családfő, aki jól érzi magát az otthon melegében de meg akarja kóstolni a veszély izét is, Lewis karakterében Rambo és Arisztotelész jellemvonásai egyesülnek, Bobby az elhízott Humor Harold, Drew pedig a törvény, a demokrácia és a liberalizmus képviselője.
A folyó megszelídítése eleinte jó mókának tűnik, de egy erőszakos anális behatolás és az egyik bennszülött hegylakó eltemetése után új fordulatot vesznek az események, most már nem Aintry, hanem a túlélés a cél. A kérdés csak az, vajon ki éli túl? A legerősebb, vagy a leg alkalmazkodóképesebb? Hiszen nem csak a veszélyes vízzel, hanem a másik hegylakóval is meg kell küzdeniük.

Első klikkre ez csak egy bűnösen jó kalandfilm, pár zseniális, vagy éppen állkapocs-összezáró an feszült jelenettel Amerika egyik arcának a másikéval való harcáról. Ha viszont lehúzzuk a fás-folyós-megerőszakolós leplet, ott találjuk magunk előtt az ügyesen megbúvó társadalomkritikát, ami minden oldalnak kiosztja a neki kijáró pofonokat. Dickey nem azt mondja amit Rousseau, hogy az emberiség legszebb kora az őskor volt, és hogy oda kéne visszatérni, csak nem hiszi, hogy az ész hasznosabb lenne az izomnál, és vica-versa, mert gyorsan fejlődő és változó világunkban az alkalmazkodóképességünk a legfontosabb tulajdonságunk.

A rövid filozofálás után jöjjenek a pozitívumok. Zsigmond Vilmos képei már-már természetfilmbe illők (most mondhatjátok, hogy akkor is ezt mondanám, ha totál elrontott lenne a fényképezés, mert hát hazánk fia, de ne vádoljatok meg ezzel a baromsággal, komolyan lélegzetelállító beállításokkal találkozhatunk), a színészi alakítások kivétel nélkül tökéletesek (a hegylakók szerepére igazi helyi embereket vettek fel), a kaszkadőrmutatványokat mindegyik aktor maga csinálta meg (bár Reynolds egyszer lesérült a forgatás alatt, de Voight egy karcolás nélkül megúszta a sziklamászás-szcénát), a bendzsópárbaj lehengerlő, a hegylakók pedig... hát elég csak elképzelni, hogy több generációnyi vérfertőzés milyen eredményeket szülhet, milyen hajlamokkal...
Egyébként meg a Deliverance után következő horrorok, thrillerek is sokat köszönhetnek John Boorman mozijának. Az őrült, undortkeltő "bennszülöttek" például azóta is minden negyedik horror kötelező elemei közé tartoznak, és szerintem nem állítok nagy baromságot azzal, hogy a '74-es Texasi láncfűrészes mészárlás is sok dolgot kölcsönzött innét.

Azért '70-es évekbeli film révén, ez is egy kész aranybánya a bakivadászoknak. Az eltűnő-feltűnő kalap legendája már jó régi, de itt még a lesérült Reynolds is beveti hordozható teleportját, az elhalálozottak pedig az utolsó pillanatban mindig csinálnak valamit (mély levegőt vesznek, ujjaikkal játszadoznak és ehhez hasonlók...) és hát nekem még mindig nem sikerült megfejtenem, SPOILER hogy a francba került a nyíl a második hegylakó hátába? Talán Legolas arra járt vagy mi a franc? SPOILER OFF
Na mindegy, a bakikon kívül nincs sok felróni való, két nap alatt kétszer néztem meg, és semmi szembeötlő problémával nem találkoztam, de mivel nem vagyok kritikus, nem is dolgom a negatívumok kihangsúlyozása, ez a film így jó.

Most jönne az ajánlós rész, és azt kell mondjam, hogy ez egy komolyan diszkriminatív film, mert nem hiszem, hogy a női nézők élveznék ezt a tesztoszterontól és izzadságszagtól bűzlő férfimozit, úgyhogy nekik nem is ajánlom. De mindenki másnak kötelező vizuális-olvasmány, élménybeszámolók meg jöhetnek nyugodtan, ki hogyan élte meg ezt a 110 perces vadvízi őrületet.

Gyilkos túra
(Deliverance)

színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 104 perc, 1972
18 éven aluliak számára nem ajánlott

rendező: John Boorman
író: James Dickey
forgatókönyvíró: James Dickey
operatőr: Zsigmond Vilmos
vágó: Tom Priestley

szereplő(k):
Burt Reynolds (Lewis Medlock)
Jon Voight (Ed Gentry)
Ned Beatty (Bobby Trippe)
Billy Redden (Lonny)
Ronny Cox (Drew Ballinger)

Ezt a nézhetős kalandfilmet a fantasztikusan gyönyörű, hihetelenül emberi és harmonát sugárzó gitár-duo emeli a 12 egy tucat filmek fölé. Nem szeretem a nagy szavakat, de az a pár perc filmtörténeti remeklés. Azt a Fiút is megtalálni ... Ne hagyjátok ki.

Címkék: banjo film gyilkos túra john boorman verance zene  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 14 éve

Látta 679 ember.