Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Bob et la fiat 131

Ezzel a reklámmal futott a Fiat 131 Afrikában. A francia nyelv mindent viccessé varázsol! Vigyázat, Dukes of Hazzardos elemek!

"Afrikai Fiat 131. Imádni fogják!
Fiat 131 autót egy Férfinek. Ez az autó az Ön számára készült. "


A Fiat története
Torino, Olaszország 1899-

A Fiat története az 1898-as évben kezdodik, amikor Giovanni Battista Ceirano szerzodést kötött torinói üzletemberek egy csoportjával egy autó prototípusának megépítésére. Ceirano addig a már akkor is befolyásos iparos, Giuseppe Lancia házának közelében fekvo kis muhelyében Welleyes kerékpárokat gyártott.

Az Aristide Faccioli tervezte elso, 663cm3-es, kéthengeres motorral és kétfokozatú sebességváltómuvel ellátott Welleyes autót 1899 márciusában mutatták be. Négy hónappal késobb Ceirano cégét felvásárolta a Giovanni Agnelli, Carlo Biscaretti di Ruffia gróf és Emmanuelle Bricherasio által vezetett F. I. A. T. (Fabbrica Italiana Automobili Torino). A F.I.A.T. nemcsak a gyár berendezéseit, hanem a Welleyes dolgozóinak egy részét is átvette, többek között Giuseppe Lancia fiát, Vincenzo Lanciát, Felice Nazarót és Facciolit, aki az elso F. I. A. T.-ot tervezte, aminél még némileg a Welleyes formatervezését utánozta, de már 3,5 l-es boxermotort használt.

1901-ben a F. I. A. T. vezetése Facciolit egy orrmotoros modell tervezésére kérte fel de o inkább lemondott állásáról, helyét Enrico mérnök foglalta el, aki 1902-ben bemutatta négyhengeres, 4,2 literes, a Mercedes koncepcióját követo modelljét.

1904-ben a vassal megerosített fa alvázkeretet acél alvázra cserélték ki, az átvitelt pedig a Mercedeshez hasonló acélszalagos tengelykapcsolóval oldották meg. Ezeket a F. I. A. T. luxusautókat csak korlátozott számban gyártották, az 1905-ben megjelent 10 082 cm3 -es, négyhengeres, 60 LE-s modellt vízhutéses hajtómufékkel kivitelezték.

1906 végén a márkanév betui közötti pontokat eltuntették, és ezentúl "Fiat" lett a cég neve. Egy évvel késobb a Fiat bemutatta elso modelljét, amibe 11 034 cm3-es, hathengeres motort és pneumatikus indítót építettek. Az elso, széles körben elterjedt Fiat-modellt, az 1846 cm3-es Zero típust 1912-tol forgalmazták. Közvetlenül az I. Világháború után került piacra a Cavalli tervezte 501-es típus, ezt a négyhengeres, 1,5 literes motorral felszerelt autót 1926-ig gyártották, addigra több mint 45 000 darabot adtak el belole. Ezen az elterjedt modellen kívül a Fiat kihozta a Super Fiatot is, ez a rendkívül igényes kivitelu, 6,8 literes V12 motorú autó kivételesen tévedésnek bizonyult, 1921-23 között mindössze 30 darabot készítettek belole. Ezután a Fiat ismét megpróbált betörni a luxusautók piacára, ezúttal egy kisebb (4,8 literes, hathengeres) motorral, hidromechanikus fékszervóval felszerelt 519-es modellel, amit 1929-ig gyártottak.

1925-ben a Fiat bemutatta 509-es típusú modernebb, könnyu autóját 990 cm3-motorral, felül elhelyezett vezérmutengellyel és síkhutovel. Az 509-est 1929-ben felváltotta az 514-es típus (1440 cm3-es lökettérfogatú motorral), ami azonban kudarcnak bizonyult, bár az NSU megvette gyártási szabadalmát.

A 20-as évek végén építette a Fiat az 525-ös és az 521-es típust 3740 cm3-es illetve 2516 cm3-es, hathengeres eroforrással, az 521-es modell volt az elso hidraulikus fékkel ellátott Fiat személygépkocsi.

Az 508-as Balilla típus bemutatása 1932-ben dönto lépést jelentett a Fiat történetében, a név arra a szervezetre utalt, melynek élén a korabeli olasz fasiszta ifjúság állt. A Balilla 995 cm3-es lökettérfogatú, négyhengeres, függo szelepes motort kapott, ami a túrakocsi változatban 25 LE-t, a sportosabb modellekben pedig 35 LE-t teljesített, az utóbbiakat többnyire elegáns Ghia karosszériával építették. A Balilla modellt szabadalom alapján az NSU (Németország), a Walter (Csehszlovákia), a Polski-Fiat (Lengyelország) és a nagyon gyors, Gordini-tervezte változatot forgalomba hozó Simca (Franciaország) is gyártotta.

Az 1936-ban piacra került 1500-as modellnél a Fiat központi csoalvázat, aerodinamikus karosszériát és Dubonnet-féle független kerékfelfüggesztést alkalmazott az elso kerekeknél. 1936 végén mutatta be a torinói vállalat a Fiat 500-as típust, a felejthetetlen Topolinót, ami az autó orr-részébe épített, apró, négyhengeres, 570 cm3-es lökettérfogatú motorjával, viszonylag mérsékelt tüzeloanyag fogyasztás mellett figyelemreméltó teljesítményt ért el (a kocsi max. sebessége 88km/h volt). Ez a muszaki szempontból igen modern kétüléses (független kerékfelfüggesztéssel az elso kerekeknél, hidraulikus fékekkel és szinkronizált sebesség-váltómuvel) hamar népszeruvé vált a vásárlók körében, és 1948-ig gyártották jelentosebb átalakítások nélkül.

1937-ben mutatták be a Fiat 1100-as modelljét, ami voltaképpen az 508-as technikailag modernebb változata volt (az elso kerekeknél pl. független kerékfelfüggesztést alkalmaztak), és mind a jármu menettulajdonságai, mind a maximális sebesség szempontjából (113km/h) kiváló teljesítményt nyújtott. Akkoriban, amikor ezek a kis modellek épültek, a hathengeres, 2852 cm3-es lökettérfogatú Fiat volt a legnagyobb a márka választékában.

A 2. világháború után a Fiat nem sok újdonságot hozott a piacra. 1950-ig a négyzetes motorral (82 mm x 66 mm) és önhordó kocsiszekrénnyel ellátott 1400-as modell volt a Fiat egyetlen említésre méltó kezdeményezése. 1952-ben jelent meg a kis szériában gyártott remek V8 típus. Ezt 2 literes, nyolchengeres V-motorral szerelték, és az akkoriban leghíresebb torinói karosszériaépítok muveivel látták el, a Ghia pl. 50 karosszériát készített a V8 modellekhez. 1953-ban került forgalomba az önhordó kocsiszekrényes Nuova 1100-as típus. 1955-ben a Topolino utolsó sorozatát, a felülvezérelt motorú 500 C modellt a 600-as váltotta fel. Az autó motorját az önhordó kocsiszekrény farrészébe építették. Ebbol a mindössze 633 cm3 lökettérfogatú, közkedvelt limuzinból a 60-as években több mint egy millió darabot adtak el.

Az 1957-ben megjelent kéthengeres Nuova 500 modell 499 cm3-es felülvezérelt motort kapott, ebbol 1973-ig több mint három millió darab kelt el, és ezután következett a 126-os típus. A Nuova 500-as és 600-as modellekhez hasonló koncepciójú 850-es típust négyhengeres, soros elrendezésu motorral szerelték fel, amit a kocsitér mögé építettek be.

Az 1966-ban bemutatott 1197 vagy 1438 cm3-es, közkedvelt 124-es alapozta meg a Fiat autók szélesebb köru gyártását a szabadalmat megszerzo kelet-európai országokban (Polski Fiat, Zsiguli majd Lada). Szintén 1966-ban került forgalomba a Dino Spider és a Dino Coupé, melyek az ár és a kategória szempontjából éppen az eddig említett limuzinok ellentétei voltak, elég arra utalni, hogy a Dino V6 sportkocsi 1987 cm3-es, két vezérmutengellyel ellátott motorját a Ferrarinál tervezték.

1967-ben mutatták be a két, felül elhelyezett vezérmutengellyel és négyhengeres, 1608 cm3-es motorral felszerelt 125-ös limuzint, ezzel egyidejuleg szerepelt egy ideig a kínálatban az 1500L (1481 cm3), az 1800B (1795 cm3) és a 2300-as (2279 cm3 modell. 1969-ben a Fiat átvette a Lancia és a Ferrari, majd két évvel késobb az Abarth vállalatot. A 127-es modellt a Fiat 1971-ben hozta forgalomba elsokerék-meghajtással és 903 vagy 1049 cm3 lökettérfogatú, függo szelepes, négyhengeres, keresztirányban elhelyezett motorral. A második elsokerék-meghajtású Fiat-modell a 128-as volt, amit 1116 vagy 1290 cm3 lökettérfogattal árultak.

A 124-es típust a 131 Mirafiori (így hívják a Fiat központi üzemét) váltotta fel. Ez a modernebb formatervezésu limuzin 1297 vagy 1585 cm3-es motorral szerepelt a cég választékában, ennek megfeleloen különbözo teljesítményekre volt képes. Ezt az autót Abarth-változatban is árusították két vezérmutengelyes Abarth motorral, a hátsó kerekeknél független kerékfelfüggesztéssel és ötfokozatú sebességváltómuvel, a 131 Abarth versenyautó változat túllépte a 233 km/h sebességet.

Miután a Fiat rájött, hogy a közönség köreiben megváltozott a "népautóról" kialakított kép, kifejlesztette az 1585/1995 cm3-es, négyhengeres motorral és két vezérmutengellyel ellátott 132-es modellt.

Az 1973-ban kiállított kétülése3s X1/9 sportkocsi elsosorban középmotorjával tért el a klasszikus kivitelu autóktól. Az X1/9 motorját 1978-ban 1290 cm3-rol 1498 cm3-re növelték. Ezzel egyidoben kifejlesztettek egy új orrhajtású autót, rendkívül funkcionális, eredeti Guigiaro-karosszériával.

A Fiat 1980ban mutatta be jellegzetesen szögletes vonalú új kisautóját, a Pandát, két különbözo motorváltozatban: a Panda 30-as típusba léghutéses, 652 cm3-es, kéthengeres motort, a Panda 45-be négyhengeres, 903 cm3-es motort építettek. A Panda-sorozat késobb egy négy meghajtott kerékkel felszerelt változattal bovült.

1983 januárjában a Fiat történetének legnagyobb (1000 milliárd líra) befektetése eredményeképpen megszületett az Uno.

1984-ben jelent meg a Regata, a Ritmo lépcsos hátfalú változata. A Regata a Mirafiorit váltotta fel. Az elavult 132-es helyére, melynél még mindig egy meghajtott hátsó merevtengelyt alkalmaztak, a Croma limuzin lépett. Az orrhajtású Croma a Fiat, a Lancia és a Saab együttmuködésének eredménye. A kocsi padlója gyakorlatilag megegyezik a Lancia Thema és a Saab 9000 típusokéval.

Eroforrásként négyhengeres, soros motorokat alkalmaztak, a csúcsmodelleknél turbófeltöltot is, mellyel 153 LE-t teljesített a motor. A kínálatban szerepel egy nagyobb teljesítményu, turbódízel változat is. A V6 motort megorizte a Lancia Thema.

A kompakt Ritmo-modellt 1989-ben a sajátos formájú Tipo váltotta fel. Ennek lépcsos hátkiképzésu változata a Tempra, két éves késéssel követte ezt. A Tempra kombi karosszériával is kapható.

1993-ban mutatta be a Fiat a közönségnek a Cinquecento-modellt, egy rendkívül kis méretu kiskocsit. Neve a Fiat kiskocsik régi hagyományára utal.


Fiat 501
A korábbi ügyvéd, Carlo Cavalli által tervezett 501-es típus volt az elso, igazán nagy sorozatban gyártott olasz gépkocsi. Az 501-est különösen stabil alvázra építették, és az oldalt vezérelt, három focsapágyas motorral ellátott autó nagyon olcsó és hagyományos jármu volt. Torinó dombos fekvése bizonyára befolyásolta azt, hogy az autóhoz kimondottan rövid elso fokozattal szerelt négyfokozatú sebességváltómuvet és a kissé túlméretezett motorhoz megfelelo hutorendszert választottak.

Az 501-es gyártásának öt éve alatt csak néhány változtatást végeztek a modellen, 1921-ben bemutatták az 501S sportváltozatot, 1923-ban pedig bevezették a négykerékféket. 1924-ben került forgalomba a hosszabb tengelytávú 502-es változat. A könnyu és megbízható 501-es gyártása 1926-ban fejezodött be, addig több mint 45 000 darab kelt el belole.

Fiat 509
Az 509-es kiskocsi bevezetése 1924-ben olyan nagy feltunést keltett, hogy ma már "történelmi eseménynek" nevezik Olaszországban. Az 509-esbe 990 cm3-es motort és felül elhelyezett vezérmutengelyt szereltek, négykerékfékje rendkívül jó hatásfokú volt. A csupán két focsapággyal ellátott motor volt az autó Achilles-sarka: az 1926-os 509A típusba már módosított kenorendszert építettek.

Az 509S sportváltozatba valamivel nagyobb teljesítményu motort helyeztek, de ezzel is csak 96 km/h max. sebességet ért el, így nem váltotta be a tetszetos, levágott farrészu kétüléses karosszéria a hozzá fuzött reményeket. Késobb nagyobb teljesítményu változatok is készültek: a 105 km/h-t eléro 509 Sport Monza és a rendkívül ritka, alacsony alvázas, kompresszor-motoros 509 MM, mely elérte a 129 km/h sebességet.

Ezt a könnyu autót 1929-ig gyárották, addig mintegy 90 000 darabot építettek belole.


Fiat 508S Balilla Sport
1933-ig a Fiat nem nagyon próbálkozott sportmodellek gyártásával, vagy ha mégis, akkor a sportosság többnyire inkább optikai, mint technikai szempontot jelentett. Az 508S modellel, a közkedvelt Balilla gyönyöru sportváltozatával mindez megváltozott. A kis, kétüléses karosszéria (a lendületes sárvédokkel és az ék alakú farkiképzéssel) megérdemelt sikert aratott. Jó teljesítménye miatt nemcsak olasz, hanem brit, német, francia és lengyel versenyzok is szívesen vezették ezt az autót. Az elso modelleknél még oldaltvezérelt motort használtak, de az 1933-as Mille Miglia versenyen már egy felülvezérelt motorral ellátott, Siata által tuningolt Balilla Sport az 1100 cm3-es kategóriában a harmadik helyen végzett, 1934-tol a sorozatautókba is felülvezérelt motort építettek. Az 508S nagyon hosszú, lendületes elülso sárvédokkel ellátott Spyder Normale, Spyder Corsa és Berlinetta Aerodinamica változatokban is kapható volt.


Fiat Topolino
A Franco Fessia által kifejlesztett Fiat 500-as rendkívül kis autó volt, alacsony tüzeloanyag-fogyasztás (egyenletes menetsebességnél 100 kilométerenként csupán 5,3 litert használt fel) és modern technika (pl. az elso kerekeknél található független kerékfelfüggesztés és az X alvázkeret könnyíto kivágásokkal) jellemezte. Kis, négyhengeres motorját az alvázkeret elülso végén helyezték el. Az egy blokkba szerelt motor, tengelykapcsoló és sebességváltómu mellett sajtolt acélból készült tartót találunk, ami a fotartó merevíto kereszttartójául is szolgál, ezek segítségével szerelték a blokkot az alvázhoz.

A tolóablakok nagy belso teret zártak körül, és a kocsitér hátsó részében elegendo hely maradt a csomagoknak vagy a gyerekeknek, Kis méretei és kedves formája miatt a Fiat 500-as modell a Topolino ("egérke") nevet kapta.

A 2. Világháború után került piacra az 500B Fiat-modell, aminek teljesítménye a felülvezérelt motor jóvoltából 3,5 LE-vel növekedett. A Topolinót Franciaországban a Simca is gyártotta. Olaszországban 1955-ig forgalmazták.


Fiat 600
1951 elso napjaiban a Fiat egyik elnökségi ülésén határozták el, hogy az elavult Topolinót egy modernebb kocsival váltják fel, ami az olaszok motorizációját széles körben teszi lehetové. Ekkor meghatározták a fobb szempontokat is: 85 km/h feletti sebesség, négyszemélyes utastér, kb. 450 kilogrammos össztömeg, amibol 200 kg-ot a mechanikus szerkezeti elemek tesznek ki.

Az új Fiatba muszakilag (legalábbis akkoriban) különösen modern és nagyon könnyu motort építettek. A stabilitás és a gazdaságosság növelése érdekében a kocsit a leheto legkevesebb alkatrésszel próbálták megépíteni, pl. a szívócsövet a hengerfej öntvényébe szerelték, a porlasztót pedig közvetlenül efölé. Különleges folt a független kerék-felfüggesztésu, keresztlaprugós elso tengely is.

Az új kiskocsit 1955. Március 10-én a genfi autószalonon mutatták be: mindössze 3,21 méter hosszúságú volt, 633 cm3 lökettérfogatú motorja pedig 4600/min-nál 21,5 LE-t teljesített, maximális sebessége 95 km/h volt. Egy évvel késobb bemutatták a lehajtható tetos változatot és a közkedvelt "Multipla" négyajtós, fronthajtású modellt. 1958-ig a 600-as típust négy sorozatban gyártották, az ötödik szériánál a motor teljesítményét 24,5 LE-re növelték. 1960 júliusában került piacra a 600 D, 767 cm3 lökettérfogatú, 32 LE-s motorral és oldalsó panoráma ablakokkal. 1970-ben megszunt a Fiat 600-as modell gyártása, addig 2 590 000 darab észült el, ezek közül 110 000 a Multipla és a D Multipla változatban.


Fiat Nuova 500
A Fiat Nuova 500-as modellt 1957 nyarán mutatták be. Megtalálható benne a híres 500-as Topolino néhány jellemzoje, például a kétüléses utastér. A Nuova 500-as technikája természetesen nagyon modern volt, többek között ekkor alkalmazott a Fiat eloször léghutéses, 479 cm3 lökettérfogatú, négyhengeres farmotort, melynek teljesítménye 4000/min-nál 13 LE volt, a maximális sebesség elérte a 85 km/h-t.

A gyártók elvárásai ellenére a közönség körében az új modell fogadtatása elég kiábrándító volt, így már az év oszére, a torinói autó kiállításra át kellett alakítani az autót. A teljesítménye akkorra 15 LE-re növekedett, maximális sebessége majdnem 90 km/h-ra és a karosszérián is számos változtatásra került sor, újdonság volt a fényellenorzo, az állítható oldalsó panoráma ablakok, a fénytompító-kapcsoló a kormánykeréknél, a párnázott hátsó ülés és a kerékagy-fedél a kerekeknél. Az új változat mellett egy ideig kapható volt egy 15 LE-s motorral és az eredeti karosszériával felszerelt olcsóbb változat is.

1958 közepén jelent meg a 499,5 cm3 lökettérfogatú. 21,5 LE teljesítményu, 105 km/h sebességu, kétszínu karosszériával ellátott 500 Sport. Két évvel késobb az 500 D következett, amibe a Sportéval azonos, de csak 95 km/h sebességu motort építettek. 1965 márciusában mutatták be a két elore nyíló ajtós 500 F modellt. Jelentosebb, foleg esztétikai jellegu változtatásokra (mint pl. a szarv alakú lökhárító, a Fiat 850-eségez hasonló muszerezettség és az övabroncs alkalmazása) csak az 1968 szeptemberében bevezetett Lusso változatnál került sor.

1972-ben a torinói autószalonon állította ki a Fiat 126-os modelljét, az 500-as típus formatervezett utódját. Az 500-ast továbbra is gyártották az 594 cm3-es, 18 LE-s, egyszerubb belso kivitelu R-változatban. 1975. augusztus 1-jén a Nuova 500-as Fiat modellt, miután közel 4 millió darab készült el belole, végleg kivonták a forgalomból.


Fiat 124 Sport Spider
Az 1966-os torinói autószalonon állította ki a Fiat a közkedvelt 124-es modell elso nyitott változatát, a Sport Spidert. A Pininfarina által tervezett és gyártott karosszériával ellátott új autó négyhengeres, 1438 cm3 lökettérfogatú, két vezérmutengelyes motort, ötfokozatú mechanikus sebességváltómuvet és merev hátsó tengelyt kapott.

Három évvel késobb átalakították a kocsi formáját, ennek eredménye lett a két feltuno domborulat a motorháztetonél és az autó orr-részének új burkolata. A domborulatok a 125 Specialból kifejlesztett 110 LE-s, 1608 cm3 lökettérfogatú motor beépítése miatt váltak szükségessé. Kisebb változtatásokat a hutorendszernél is végeztek, a fékeket a kocsi nagyobb teljesítményéhez igazodva megerosítették

Más, fontosabb módosításokra 1972 augusztusában került sor, amikor a Spider 1600 cm3 lökettérfogatú motorja mellett 1,8 km/h végsebességu motorral is forgalomba került. A modell - nagy sikert aratott. A 70-es évek eleje óta a Fiat a több versenyen is sikerrel szereplo 124 Abarth-Spiderrel újra rajthoz állt. Az 1974-ben a Nyugatot sújtó nagy energiaválság miatt a Spidert inkább a gazdag amerikai piacra tartogatták, ahol "másodvirágzását" élte. A kipufogógáz-kibocsátás terén nagyon szigorú amerikai eloírásokhoz alkalmazkodva a Spidert 1978-ban 2000 cm3-es, 87 LE-s motorral szerelték fel, amelynek károsanyag-kibocsátása csekély volt. Ezt néhány hónappal késobb két literes, benzinbefecskendezos motorra cserélték.

1982-ben a Fiat visszavonult az amerikai piacról és így a Spider újra kapható volt Európában. Nevét azonban Spidereurópára változtatták, késobb pedig a Pininfarina márkajelzésével forgalmazták.


Fiat 127
1971 tavaszán mutatta be a Fiat a 127-es kétajtós limuzint, aminek az 550-es modellt kellett felváltania. A kocsi azonnal nagy eladási siker lett, és három év múlva már több mint egymillió darab készült el belole.

Az új torinói modell átvette az eloször az Autobianchi Primulánál, majd a 128-asnál kipróbált elsokerék-meghajtást, a 128-as típusból örökölte a kerékfelfüggesztést, a fékeket, a kormánymuvet, a 903 cm3 lökettérfogatú, 47 LE teljesítményu motort pedig a 850 Sporttól.

Pontosan egy évvel késobb a genfi autószalonon állította ki a Fiat a háromajtós változatot, mely az elozo típustól a kinyitható farrészben különbözött. 1977-ben megváltoztatták a programot, és új motorok bevezetésével bovítették: a 903 cm3-es motor mellett megjelent az 1050 cm3-es, 50 LE-s változat, aminek teljesítményét késobb 70 LE-re növelték, 1978-ban pedig beépítették a Sport modellbe (160 km/h).

1980 áprilisában ismerhette meg a közönség a négyajtós modellekbol kifejlesztett ötajtós C-változatot, melyet 1976-tól a spanyol Seat vállalat gyártott. Ugyanebben az évben bemutatott a Fiat egy másik fontos változatot is: a 147-es modellbol kifejlesztett Panorama kombiautót (azaz egy 127-est, amit Brazíliában a Belo Horizonte-i üzemben építettek). A limuzinhoz képest a legfontosabb különbségek a kerékfelfüggesztésnél, a hutésnél, a tengelyhajtás áttételi arányainál, a fékeknél és a tüzeloanyag-tartálynál találhatók. A modell történetében az 1981-es év jelentett újabb dönto lépést, amikor megjelent a dízel-változat, 45 LE-s, 1301-es második szériájából származott. Az év végén részben megváltozott a program: átalakították a karosszéria formáját, a mechanikai elemeket (foként a porlasztót, a sebességváltómuvet és a tengelykapcsolót) modernizálták.

127-es ötmillió darabbal a legnagyobb számban eladott Fiat-modell.


Fiat Ritmo
Az 1978-as torinói autó kiállításon bemutatott Fiat Ritmo azonnal nagy feltunést keltett eredeti formatervezésével. Kezdetben három- vagy ötajtós karosszériával, négy- vagy ötfokozatú sebességváltómuvel és 1,1, 1,3 vagy 1,5 liter lökettérfogatú motorral árulták. Az 1,5 literes változathoz háromfokozatú, automata Volkswagen sebességváltómu is kapható volt extra tartozékként. Egy évvel késobb a Brazíliában épített, 1050 cm3-es motorral felszerelt Ritmo 60-as modell bevezetésével bovült a választék. Ugyanekkor a Fiat limuzin az USA-ban Strada néven került forgalomba. A motor lökettérfogata 1500 cm3-es motorral felszerelt Ritmo 60-as modell bevezetésével bovült a választék. Ugyanekkor a Fiat limuzin az USA-ban Strada néven került forgalomba. A motor lökettérfogata 1500 cm3 volt, teljesítménye az amerikai eloírásoknak megfeleloen a kipufogógáz-méregteleníto miatt azonban kisebb volt, csak 65 LE 5100/min-nál, ami azonban elegendo volt a 150 km/h végsebesség eléréséhez (automata sebességváltóval).

A piaci igényekhez igazodva 1980 februárjában megjelent az 1,7 literes, négyhengeres motorral felszerelt dízel modell. 1981-ben a jobb kivitelezésu, komplettebb felszereltségu és nagyobb teljesítményu Super modell következett (1300 cm3 és 1500 cm3). Szintén 1981-ben került forgalomba a kétliteres motorral 125 LE-t és 190 km/h maximális sebességet eléro Ritmo Abarth 125 TC (késobb 130 TC). A Ritmo-sorozathoz a következo modellek tartoztak: a 60 L, a 60 CL, a 60 Energy Saving (csökkentett üzemanyag-fogyasztással), a 60 S, a 70 CL Automatica, a 70 S, a 100 S, a 130 Abarth TTC, a dízeles L és végül a dízeles CL, de nem hagyható ki a felsorolásból az 1983-ban piacra került Regata Sem, ezt a négyajtós limuzint a Ritmóbol fejlesztették ki.


Fiat X1/9
Az X1/9 volt a Fiat elso merész kísérlete a középmotorok bevezetésére a nagysorozat-gyártásba. A 128-as kupéból kifejlesztett motor - nem utolsósorban a Bertone karosszéria kis méretei jóvoltából - kiváló menetteljesítményt biztosított.

Ez a szögletes vonalú, süllyesztheto fényszórókkal ellátott autó nemsokára az újabb sportmodellek klasszikusává vált, és a sportos vezetési stílus hívei azonnal megkedvelték a leveheto tetorészes, rendkívül jó útfekvésu kocsit. Mikor a Fiat a 80-as évek elején úgy döntött, hogy befejezi az X1/9 gyártását, de mivel továbbra is folyamatosa érkeztek megrendelések, Bertone elhatározta, hogy saját maga folytatja azok gyártását.


Fiat Uno
A Fiat piaci helyzetét Európában meggyengíto válság után 1983 januárjában a cég visszanyerte elvesztett területeit, amikor bemutatta a nemzetközi sajtónak új, kis vagy közepes lökettérfogatú limuzinját, az Unot. A modern, erosen ék alakú autót három vagy ötajtós változatban kivitelezték.

A kompakt autók kategóriájában az Uno a mai napig is rendkívül sikeres, különösen Olaszországban. Volt ido, hogy amikor minden harmadik olasz autó Uno típusú volt. A legegyszerubb változat 900 cm3 lökettérfogatú, szelepemelo-rudas motorja (a 127-es leszármazottja) 1985-ben 1,0 liter lökettérfogatú FIRE eroforrást kapott. Az elnevezés a "Fully Integrated Robotized Engine" rövidítése, és a motor teljes mértékben automata gyártásmódjára utal. Különféle Otto- és dízelmotorok is forgalomba kerültek. Az autó legsportosabb változata az Uno Turbo, melynek teljesítménye kezdetben 100 LE volt. Sorozatgyártása 1989-ben kezdodött. Átalakítása óta a motor teljesítménye már 114 LE, több mint 200 km/h végsebességet ér el, és mindössze 8 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/h-ra


Fiat Tempra
Az 1991-ben bevezetett Fiat Tempra-modellt a Tipo alapján fejlesztették ki. A Tipoéval ellentétben a Tempra hátsó részében valódi csomagtér van, mely jóval nagyobb a Tipoénál. Muszaki szempontból alig van különbség a két jármu között. A négyhengeres, soros elrendezésu motor lökettérfogata 1,4 és 2,0 liter között van. Az alapmodell teljesítménye 71 LE, a 2000 cm3 lökettérfogatú eroforrással szerelt csúcsmodell pedig 115 LE-t teljesít. Az 1200 kg tömegu autó így 10,5 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/h-ra. A választékban található két dízel autó is, 1,7 és 1,9 lökettérfogattal, melyek teljesítménye 65 és 90 LE (az utóbbi turbódízel).

A Regata utódjaként a Tempra autókat kombi változatban is árusítják, ezt Station Wagon néven hozzák forgalomba. A Tempra Station hátul enyhén emelt teteju, így nagyobb a rakodótere. A Station 1992 óta az úgynevezett folytonos összkerék-meghajtással is kapható.
http://www.fiatunoclub.hu/fiat.html

Címkék: 131 afrika bob fiat francia reklám  

Kategória: Reklám

Látta 697 ember.

Vágólapra másolás

Értékeld!

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Szabó Emese üzente 7 éve

Tán Te is gyűjtöd a kis régi maketteket ?

Válasz

Érdekel Imre többi tartalma is?

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu