3. Üldöz a balszerencse

Fél óra nyugodt repülés után felfigyelek egy furcsaságra. Hirtelen sokat veszítünk magasságunkból.

- Hoppá!

-  Hoppá, elromlott a magasságjelző? - kérdezi James.

- Nem. Hoppá, mindjárt lezuhanunk.

- Akkor kifogy az üzemanyag?

- Az nem létezhet. A tartály szintjelzője induláskor tele tankot mutatott.

- Megbütykölték a kijelzőt! - áll elő az ötlettel.

- Lehetséges.

- Hol járunk?

James hangosan számolgat, majd rövidesen a kapott számból következtést von le.

Február 14., szombat. A Nap fényes orcája lassan feltűnik a hegycsúcsok mögül teljesen. A sípályák szomszédságában egy kétszintes nyaraló magasodik. A kisváros, Cortina d'Ampezzo még csak halvány fényben úszik. A nyugati sziklacsúcsok hósapkáiról úgy verődik vissza a fény hajnalban, mintha világítótornyok sorakoznának egymás mellett. Az ablakon bámulok kifelé, már vagy 10 perce. Zaklatott éjszakán vagyok túl. Nem aludtam sokat.

Késő este érkeztünk meg Franciska apjának egyik terepjárójával.

1. Váratlan megbízatás

- Hé! Hol vagyok? Mit akarnak tőlem? Kik maguk? - üvöltök egy székhez kötözve, miután kinyitottam szememet. 

Semmi válasz nem érkezik. Szétnézek a pislákoló fénynél, mely a kis zugot megvilágítja. Ablaknélküli, dohos szagú szobába vagyok bezárva. Végigtapogatom testemet. Vágás vagy szúrás nyomai után kutatok. Szerencsére hiába, sértetlen vagyok. Akkor meg miért vagyok megkötözve? Valaki foglyul ejtett? Igen. Azt viszont nem tudták rólam, hogy valaha én voltam a legjobb ügynöknő a KGB-nél, Jekatyerina Petrovna Szemjonova.