Olyan mintha festő festette volna
Az elénk táruló táj, melyen életünk vonata
Hol lassan, hol gyorsan tovaszáll
S vajon még hány utas kísér tovább?

Megyünk egy talán szebb jövő felé.
Itt-ott egy- két rokon, ismerős barát elmarad.
Az Ő vonatuk már nem robog tovább
S aztán jönnek új utasok, új állomások

Hol a vonatunk suhan tovább.
Várnak új remények, új csodák.
S talán a következő állomáson,
Majd a boldogság is felszáll!

S hozza fájó szívembe a reményt
Egy-egy utas már kiszállt, veszteni többet
Nem akarók, új élet s jobb egészség,
Reményében robog vonatunk tovább

Úgy kiszállnék már ebből a vonatból.

 


Ajándék volt, hogy Te voltál az Édesanyám
Féltő gonddal óvtál, s vigyáztál rám.
Ajándék volt, hogy szerethettelek.
S úgy érzem igaz embert faragtál belőlem.

Drága anyám, ott ahová mentél, ha teheted.
Vigyázz reám,s az itt hagyott gyermekeidre.
Abban bízom ha eljön a nap, hogy menni kell.
Ott leszel, várni fogsz rám, és elmondhatom,

mily nagyon szeretlek,s mennyire hiányzol nekem.
Ha van Isten ott fent az égben?- csak egyet kérek.

 


Álmodtam

szerelmem rám talált

ezen az éjszakán

két karjába zárt,

fülembe suttogta

a szeretet dalát,

mily csodás volt.

ez az éjszakánk

halk zene szól,

a kandallóban

még pattog a parázs

lángja néha-néha

fel-fellobban,

megvilágítva

kedves arcodat,

mosolyod melyet

úgy szeretek

ott játszik ajkadon

gyönyörű szemedben

dallamos hangod

elandalít,

karjaidban alszom el

de jött a hajnal,

mily rettenet,

nem is fekszik,

itt mellettem senki sem

álmodni jó,

csak ébrednem ne kellenne!

Kint ülök a Tisza parton,
Hallgatom a víz lány csobbanását.
Mesét mesél, szerelemről, boldogságról.
A parti fák lombjai, susogva hallgatják.

Valahol ép halk zene szól ének csendül
Lágyan halkan szerelemről, regél
Mullo időről elmúlt ifjúságról, egy régi
Nyárról, arról a régi szerelemről, mely ma is élhetne még.

Elhalkul a nóta, csend borul a tájra
Csak a víz csobog tovább, a parti fákról
Sok madár csivitelve tova száll,
Viszik a hírt, hogy valamikkor

Egy szőke srác szeretett egy barnalányt.
Elszálltak az évek s a barnalány ma már
Nagymamaként, egyedül hallgatja
Azt a réges-régi dalt mely szerelemről, mesél sok csodát.
/Júlia/

Kirándulni mentünk, a szép őszi határba
Unokám jött velem vidám csacsogással
Szeme nagyra tágult, kíváncsian nézte
A határban szaladgáló vad népet

Itt egy nyuszi, ott fácán, pillangó
Rengeteg bogár, elsuhanó őzek
Amott látod, egy őz suta ballag éppen
A Tiszáról jön hol szomját oltotta

Ragyogó szeme a tájat pásztázza
Elenséget szimatolva nagy iramban
Tűnik el egy kékülő kökény bokorba
A Tiszához érünk, le az ártérbe

Sudár nyárfák aranyló levelei
Ringatózva szállnak a lágy őszi szélben
Az égbe szökő nyárfák alatt itt-ott csipkebokor
Már alig van levele, pirosló bogyóit már szedheted

Lesz belőle finom tea a téli nagy hidegbe
Hozzá egy kis méz, hogy megédesítse
Így járjuk a határt, itt-ott gyűjtögetve
S gyönyörködünk az elénk terülő táj szépségében

A szárnyaló madarak vidám röptében
Mikkor csivitelve szállnak le a víz szélére
Szomjukat oltva víg szárnycsapással tűnek el
A millió színben játszó szép őszi tájban

Fáradtan érünk haza, hol finom ebéd vár
Éjszaka álmainkban folytatjuk tovább ezt
A csodás barangolást Hétfőn már munka van
Suliba kell menni s így a jövő hétig már
Nem tudunk kirándulni, menni

/Júlia/

2008

Madarak csicseregnek
Pirkad a hajnal, kelni kell
Ma megy először iskolába kis unokám.
Álmos még kicsi szeme, le-lecsukódik
Ébredj szívem anya dolgozni ment
Mama lesz kísérőd ezen a napon
Nézd szép új táskád már bepakolva vár rád
Vedd fel a szép ruhád, s induljunk hát.
Tanár nénid kint a kapuba vár, viszi
-az unokám, akiből remélem okos kisdiák lesz
Menj kincsem, délbe jövök érted s mesélhetsz
Mi újat mutattak ma néked, légy okos nagyfiú
Szüleid büszkesége!

Kicsim

Figyeld csak jön már az este
Ott sompolyog a kert végében
Sötét fátylat húzva a tájra

Az égi lámpagyújtogató elindult útjára
Most kezdi osztani a fényt, a csillagoknak
S a vén holt is ott siet, hogy ő sem maradjon le.

Lassan hajtsd álomra fejed, vár már az ágyad
Álmot osztó manók s angyalok rád várnak.
Álmodj szépet, csodás meséket,

Az új labdád, autód már alszik s  szekrényben  ruhád
ők is álmodnak veled, hogy majd jön a reggel
S újra játszhatsz, autózhatsz, labdát kergethetsz.

Rábíztam a májusi szélre,
vigye üzenetem el hozzád.
Súgja a füledbe halkan,
Mit szívembõl kívánok neked,

Legyen boldog minden perced,
Ami a földön adva van neked.
Tudj örülni annak, hogy a nap
keleten minden reggel kel.

A csicsergõ madárseregnek,hisz
reggelenként neked is énekel.
A nyár sok szép virágának, mely
ajtódon kilépve, édes illattal köszönt.

Egy távoli torony halkan konduló
harang szavának,akkor is ha az-az
idõmúlását jelzi. Örülni a lábujjhegyen
osonó nyár estnek,mert fátylát a tájra teríti,

S üzenem, legyen szép a napod,
S ha majd aludni térsz nyugodt az éjszakád.